Ahogy legutóbbi blogomban is jeleztem, nagyon nehéz találkozóra számítottunk a Zaporizzsja ellen, s ennek megfelelően is készültünk ellenük. Ennek ellenére nagyon megvertük őket, de úgy vélem, hogy nem a két együttes tudása miatt alakult így a találkozó, hanem azért, mert ellenfelünk játékosai még nem játszottak ilyen fantasztikus közönség előtt. Láthatóan nagyon megilletődtek ettől a fantasztikus atmoszférától, s a kritikus helyzetekben kidobálták, elejtették vagy a lábukra pattintották a labdát. Mi pedig nagyon rutinosan kihasználtuk ezt, ami nagyon jót tett az együttes önbizalmának. Ráadásul mindenki lehetőséghez jutott, s mindenki bizonyítani is tudott.
Ezt követően a sereghajtó PLER ellen gyűjtöttük be a kötelező két pontot, majd teljes gőzzel a Zágráb ellen készültünk. Tudtuk, hogy egy kiváló együtteshez látogatunk, még ha ez a Zágráb nem is a tíz évvel ezelőtti, amely saját otthonában mindig elpáholt bennünket.
A horvát bajnok egy fiatal együttes, melynek tagjai most szereznek rutint a válogatottban és klubjukban is, s két-három múlva lesznek igazán ütőképesek. Volt csapattársammal és barátommal, Zlatko Saracevic-csel is erről beszélgettem, aki elmondta, hogy a fiataljaik már három-ötéves szerződésekkel le vannak kötve. A céljuk, hogy egyben tartsák őket, s belőlük alakítsanak ki egy igazán erős együttest. Ahogy láttam, ennek már most megvannak az alapjai… Ami a mérkőzést illeti, a csapatom védekezésben és támadásban is szenzációsat nyújtott, Mirko pedig fantasztikusan védett. A látottak alapján a tízgólos sikerünk is teljesen megérdemelt.
Tavaly ilyenkor ugyanebben a cipőben jártunk: a nagy BL-menetelés és a válogatott program között utaztunk Szegedre. Mindannyiunk fejében ott motoszkál még a tavalyi csúfos kudarc. Egy évvel ezelőtt jókor jött az a pofon, hiszen meg tudtuk fordítani a bajnokságot, de idén már nem biztos, hogy ez beleférne. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tanult a tavalyi pofonból és senki nem hiheti el azt még egyszer, hogy egy jó BL-sorozat után a Tisza-parton könnyedén nyerhetünk.
Ahogy halljuk, Szegeden két-három hete csak erre készülnek és óriási körítést adnak a rangadónak. Ők is szeretnék megmutatni a saját közönségüknek azt, hogy jó csapatot alkotnak. Azt gondolom egyébként, hogy ez így is van, remek együttesük vár ránk szombaton, amelynek nagyon rosszkor – a csapatépítés legelső fázisában – jött a Metalurg elleni selejtező párharc.
Mostanra úgy tűnik, hogy egyre jobban összekovácsolódnak, egyre inkább betartják spanyol edzőjük taktikai utasításait, néhány hónap múlva pedig még jobbak lesznek. Éppen ezért nagyon nehéz összecsapásra számítok, hiszen a Pick otthonában egyetlen európai gárda sem szerez könnyedén pontokat.
Csak akkor lehet esélyünk, ha mindenki teljes erőbedobással és koncentrációval kézilabdázik, ahogyan a legutóbbi bajnoki döntő második meccsén is tettük. Igaz, akkor is csak egy góllal tudtunk nyerni. A Veszprém ugyanakkor van olyan erős, hogy bárhova is megy, csak a két pont megszerzése lehet a célja. Ráadásul mi annyival szerencsésebb helyzetben vagyunk, hogy több magas hőfokú és színvonalú meccs van a hátunk mögött. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy ezt a rutint ki is tudjuk használni a pályán.
A leírtak szellemében készültünk egész héten. Ugyanúgy végeztük a támadó-, védekező-, kondicionáló- és futómunkát, mintha nemzetközi porondon szerepelnénk. Ma délelőtt már elkezdtük a videó elemzéseket, amit holnap is folytatunk. Szokásunk szerint egy nappal a meccs előtt elutazunk, hogy a csúcsrangadón kipihenten léphessünk pályára.
Szombat éjszaka hazaérkezünk, vasárnap pedig már Dunaújváros felé veszem az irányt. Az Éles Kézilabda Iskola csapata ugyanis – Gergő fiammal a soraiban – ott szerepel, én pedig kíváncsian várom, hogy mit nyújtanak a legények.
Fazekas Nándor
