Képzeljük magunkat – ha csak egy pillanatra is – a vasárnapi ebédhez megterített asztalunkhoz. Vegyünk egy mély levegőt, hagyjuk, hogy a finom, ropogós rántott hús és a nagymama receptje alapján elkészített varázslatos krumplipüré illata átjárja a lelkünket.
Nyugodjanak meg, nem szakácskönyvet készülök írni, inkább csak egy egyszerű hétköznapi példával szeretnék élni: az ebéd bizony akkor is finom lesz, és akkor is jól fog esni, ha éppen nem kerül fel a húsra egy fél citromkarika, vagy a pürére néhány levél petrezselyem.
Ugyanis a hangsúly nem az utolsó mozzanatra helyeződik, hanem az olykor fáradtságos, de mindig szeretetteljes munkára, amellyel elkészítik. Nem történt ez másképp a férfi kosárlabda másodosztály Piros csoportjában szereplő Hoya-Pannon Egyetem háza táján sem a 2018/19-es bajnoki kiírásban: a „díszítésen” kívül mindent tökéletesen végeztek.
– Már a felkészülésünk alatt érződött, hogy hála Istennek, nagyon erős kis csapatunk lesz. S ahogyan sorra csak jöttek a jobbnál jobb eredmények, úgy jött meg egyre csak az étvágyunk is – reagált a vehirsport.hu megkeresésére Naményi Miklós, az egyesületet működtető gazdasági társaság ügyvezetője, akitől azt is megtudhattuk, hogy nem a feljutás volt az elsődleges céljuk az elmúlt idényben.
– Ha magad elé helyezel egy óriási célt, de nem számolsz a lépcsőfokokkal, könnyen megeshet, hogy idő előtt elbotlasz! – hangsúlyozta.
– Viszont, ha lépcsőről lépcsőre lépkedsz, figyeled a fokokat, akkor talán még az is megeshet, hogy felérsz arra a bizonyos csúcsra. Ez a mi hitvallásunk, alkotni a jelenben, de látni a jövőt, ahová el akarunk jutni.
Nos, ez a fajta hozzáállás kétségkívül jó ómennek bizonyult a bakonyi „óriások” számára, hiszen ha a bajnokság alapszakaszára visszatekintünk (amelynek egyébként az élén is végeztek), láthatjuk, hogy huszonegy (!) mérkőzést nyertek meg sorozatban úgy, hogy nem botlottak, sőt még a Dr. Hepp Ferenc Emlékkupát is behúzták mellé.
Szokták is mondani, hogy bizony addig jó, amíg megy a szekér: a rájátszásra emlékezve pedig nemhogy ment, szinte szárnyalt. A Hoya egészen a döntőig menetelt, ahol aztán egy régi „mumus”, az alapszakasz győzelmi sorozatát is megtörő oroszlányi OSE Lions együttesével küzdött meg.
A pályaválasztói jog az alapszakasz-diadal révén a veszprémi gárdának kedvezett, az viszont már kevésbé, hogy a bajnoki cím sorsa mindösszesen két győzelemig tartó ütközetben dőlt el. Hiszen bármennyire is fáj kimondani, a Veszprém úgymond mennyből a pokolba jutott: előbb a hazai, utóbb az idegenbeli ütközeten is alulmaradt.
– A szívem szakadt meg az utolsó két mérkőzésünk alatt… De még véletlenül sem az eredmény miatt! Azt fájt látni, azért sajnáltam őket, mert próbálkoztak, beleadtak apait-anyait, de bármivel is kísérleteztek, nem sikerült nekik. Ha el kellene mondanom, hogy mire vagyok a legbüszkébb az elmúlt idényben, akkor inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy kire, pontosabban kikre. Rájuk! A játékosainkra, mert szívvel-lélekkel dolgoztak, de ami még fontosabb, valódi közösséget alkottak!
– Képesek lettek volna meghalni egymásért a pályán, megdolgoztak a döntő minden egyes percéért. De be kellett látnunk, hogy ahol munka folyik, ott bizony hibák is akadnak. Viszont tanulni tanultunk belőlük, jövőre pedig még felkészültebbek leszünk – húzta alá a szakember.
Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy amit egy játékos, vagy épp szurkoló sikertelenségnek élhet meg, az nem feltétlenül eredménytelenség is. Fel-fel röppent a „hír”, hogy a kosarasok saját jövőjüket féltve – miként az élvonalban már nem lenne rájuk szükség – szándékosan „engedték el” a feljutást.
Az ügyvezető azonban kérdésünkre őszinte mosollyal az arcán lényegre törő választ adott: – Erről természetesen szó sincs! Kifejtette, hogy még az elődöntő előtt külön megegyeztek a játékosaikkal, s fixálták a szerződéseiket a 2019/20-as idényre is.
– Minden egyes játékosunknak kétéves szerződése volt aláírva pontosan azért, hogy ilyen probléma még véletlenül se vetődhessen fel. Sőt, ha a feljutás sikerül, kötelező lett volna a maradásuk! Így pedig, hogy maradtunk a másodosztályban, opcionálisan dönthettek arról, hogy itt folytatják a pályafutásukat, vagy épp búcsúznak tőlünk – árulta el Naményi, majd hozzátette, hogy ez természetesen a következő kiírásban sem lesz másképp.
S talán az effajta korrektségüknek is hála, hogy a királynék városa bizony felkerült a honi kosárlabda-térképre. Miklós elmondta, hogy a játékosok akarnak a városunkban kosárlabdázni, a gárda „munkás magja” pedig együtt marad. Arról nem is beszélve, hogy az új igazolások is örömmel érkeznek majd.
– A hátvéd és bedobó poszton is bevethető Medve Máté a paksi Atomerőmű SE kötelékéből érkezik hozzánk. A főként négyes poszton szuperáló Czirbus József Jászberényből helyezi át a székhelyét Veszprémbe. Az ifjú, de annál tehetségesebb korosztályos válogatott Füzi Róbert pedig a Soproni MAFC-nak intett búcsút a kedvünkért – tudatta portálunkkal a vezető.
Aki megsúgta azt is, hogy lesz még egy igazolásuk az elkövetkezendő idényre, de a tehetség válogatottbeli elfoglaltsága miatt a papírmunka még hátravan.
– Ez volt az első év, amikor embereket igazoltunk, nem pedig játékosokat! Akik tehetséges, munkás, jó emberek, de valamilyen oknál kifolyólag eddig háttérbe szorultak. Ugyanis szeretnénk, ha nálunk kibontakozhatnának, s talán majd jövőre, együtt emelhetnénk magasba azt a bizonyos bajnoki trófeát! – búcsúzott tőlünk eme sokatmondó szavakkal az ügyvezető, Naményi Miklós, akinek egyesülete nemrégiben a Decathlon B33 Tour 2019-es bajnokságának győzelmével azt a bizonyos „díszítést” is felhelyezte a „tányérra”!
