Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak… S ahelyett, hogy nagy szavakkal dobálóznak, inkább cselekednek. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek minket arra, hogy ha elindultunk egy cél felé, akkor nem tántoríthatnak el az út közben felbukkanó akadályok, esetleg fájdalmak.
Németh Gábor, az 1. Futsal Club Veszprém megbízott vezetőedzője ilyen ember: Madarász János múlt heti búcsúzása után egyről a kettőre hatalmas súly nehezedett a vállára, ő mégis higgadt maradt, sőt, tanítványai bármikor támaszkodhatnak rá. Portálunk, a vehirsport.hu meg is kereste a kétgyermekes édesapát, hogy meséljen róla, milyen érzések motoszkálnak benne Madarász búcsúzása után, a bronzcsatára készülve.
– Mintha egy darabot kitéptek volna a szívemből! – kezdte a beszélgetést. – Madi hívott fel, s árulta el a közös döntését a vezetőkkel: először igazából el sem akartam hinni ezt az egészet, úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Ugyanis a mi kapcsolatunk nagyon különleges volt. Hat évig olyan jól tudtunk együttműködni, hogy gyakorlatilag egy veszekedésünk sem volt ez idő alatt – árulta el Németh, majd hozzátette, hogy nagyon hálás Madarásznak, hiszen amit a szakmáról tud, abból majdnem mindent neki köszönhet.
– Nemcsak egy jó szakembert ismertem meg benne, hanem egy igazi barátot is! – fűzte még hozzá, mielőtt hangsúlyozta, kötelességének érzi, hogy mindent megtegyen ezért az egyesületért, hiszen a kezdetek óta, lassan nyolc esztendeje itt szolgál. – Nyilván ez egy hatalmas felelősség, ezúttal is köszönöm a vezetőknek, hogy rám – a másodedzőre – bízták ezt a komoly feladatot.
Ugyanis a királynék városának élvonalbeli futsal alakulata pár napon belül a bajnokság bronzéreméért csatázhat majd. Előtte még azonban várt egy megmérettetés a Németh-gárdára: hétfőn este Nyírgyulajon kellett bizonyítania a „B” jelű csoport utolsó, 10. fordulójában. S mondhatni, hogy szinte mumusa volt a csapatnak a nyírségi gárda, hiszen a találkozót megelőzően előbb Nyírbátorban, utóbb pedig Veszprémben is sikerült diadalmaskodnia.
Ezúttal azonban Németh Gábor eredményesen sugárzott nyugalmat együttese felé: az 1. FCV magabiztosan, 4-2-re nyert keleti vendéglátója otthonában. – Az igazat megvallva, nekem nem nagy szerepem van ebben az eredményben. Ez a srácok érdeme. Amit viszont fontos kihangsúlyozni, hogy a bronzért szállunk harcba, amihez az első lépés a Nyírgyulaj elleni győzelem volt. Lélektani előnyre tettünk szert saját magunkkal szemben! – mutatott rá a lényegre.
Aminek bizony komoly szerepe lehet a Dunaferr elleni két győzelemig tartó bronzütközetben. Az első nagy csatára pénteken 18.30 perckor a Március 15. utcai sportcsarnokban kerül majd sor, a másodikra pedig hétfőn (19.00), újvárosi vendégségben. Tataiék legutoljára a Magyar Kupa szigetszentmiklósi négyes döntőjében találkoztak Revelandékkal, akkor a bakonyiak 3-0-val léphettek a döntőbe. Azóta viszont sok víz lefolyt már a Dunán…
– Tisztelem az ellenfelünket. Fehér Zsoltnak egy olyan csapatot sikerült építenie, amely szinte minden évben valamilyen éremért játszhat. Viszont a játékosaimat nemcsak tisztelem, hanem szeretem is. Jól ismernek, ahogy én is őket: pontosan tudják, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy hozzásegítsem őket az első veszprémi színekben elért bajnoki érmükhöz! – fogalmazott.
Búcsúzásképp még hozzáfűzte, hálásan köszöni a szurkolóknak, hogy a Haladás elleni 5-0-s vereség ellenére is kiálltak mellettük, nem bántották őket: – Most is nagy szükség lesz az ország legjobb ultráira! – zárta a beszélgetést hangsúlyosan.
Németh Gábor egyébként ha a bronzmérkőzések mindkét alkalmával sikerre vezeti csapatát, akkor egyben második élvonalbeli bajnoki érmére is szert tesz: ugyanis a 2016/17-es kiírásban az U20-as bakonyi utánpótlás alakulatával már egyszer örülhetett bronzéremnek!
