„Sokan nem hittek bennünk, mégis itt vagyunk”

  • 1. Futsal Club Veszprém
  • 2019.05.17
  • 11:44
Gyurcsányi Zsolt, Spandler Mátyás és a csapatkapitány Tatai József – három név, mégis egy cél: történelmet írni hazai parkettán a Haladás ellen a magyar futsal élvonalának hétfői (18.30) csúcsrangadóján.

Maradandót alkotni: mit is jelent? Ráteríteni a kabátod egy kisgyermek vállára, ha esetleg cseperegne az eső? Lehetséges, ugyanis emlékezni fog rá: boldogan. Igaz, esős napokat élünk, azonban a királynék városának NB I-es futsal-alakulata eltökélte, hogy teljesítményével emlékezetes szivárványt varázsol városunk fölé, az égboltra.

Május 20-án (hétfő) 18.30 perckor hazánk futsal élvonalában sorsdöntő ütközet következik: összecsap a rájátszás „B” jelű csoportjában azonos pontszámmal jeleskedő Veszprém és Szombathely.

Az 1. FCV életében azért is szolgál történelmi jelentőséggel a találkozó, mivel győzelme esetén hazai parkettán, hazai szívek előtt kvalifikálhatná magát a bajnokság döntőjébe, fennállása óta először. Ugyanis, ha a megyeszékhely alakulata az utolsó fordulóban a Nyírgyulaj vendégeként még ki is kapna, a vasiak már hiába aratnának diadalt Budaörsön, pontegyenlőség esetén – az alapszakasz eredményeit is beleszámítva – a több győzelem számítana.

Ez Veszprém! (Archív fotók)

Portálunk, a vehirsport.hu ennek kapcsán meg is keresett a klubból három kiválóságot, hogy meséljen róla, milyen érzések járják át a dicsőség kapuján kopogtatva.

– Mindenki tudja, látja, érzi, hogy mekkora jelentőséggel szolgál a hétfői mérkőzés! – húzta alá a hálóőr Spandler Mátyás, az U21-es kispályás válogatott egykori csapatkapitánya. Aki sajnálatos térdsérülése miatt nemrég kisebb pihenőre kényszerült, felépülése óta pedig még nem szavazott neki bizalmat Madarász János vezetőedző.

– Természetesen egy ilyen sorsdöntő találkozón mindenki szeretné kivenni a részét a sikerből, azzal, hogy ad valamit magából. Ha lehetőséget kapok, egy valamit biztosan ígérhetek: akár az egészségem árán is, de mindent meg fogok tenni azért, hogy a csapat álma valósággá válhasson! – fejezte ki reményét a harmincas mez büszke viselője, még mielőtt megsúgta volna: biztos benne, ha játszik, ha nem, a gárda élet-halál küzdelmet fog vívni a boldog végkifejlet érdekében.

Tatai akcióban

Csapattársa szavait a góllövőlista éllovasa, a válogatottban is kulcsszerepet vállaló Tatai József is megerősítette, aki elmondta, nem akar sem ígérgetni, sem fogadkozni, annyi épp elég, hogy vérüket is adnák a győzelemért.

– Nemcsak a csapattársaim, a barátaim is. Ha hordanék kalapot, megemelném a srácok előtt. Bátran mondom azt csapatkapitányként, hogy büszke vagyok rájuk, hiszen egész évben egytől egyig mindenki alázattal fordult az elvégzendő munka felé. Voltak, akik alig hittek bennünk, de most mégis itt vagyunk a nagy lehetőség kapujában, amely sokunk számára először adatik meg. Nos, szeretnénk élni is vele... – fogalmazott nyugalmat sugallva a bakonyi gólvágó, majd hozzáfűzte, hogy szeretett szurkolóik támogatására most különösképp nagy szükségük lesz.

Gyurcsányi a rutin

– Hiszen a Haladás alakulata sem járt még hasonló helyzetben! – a staféta immár a hatszoros magyar bajnok Gyurcsányi Zsolthoz került, aki öt évet húzott le Vas megyében, mielőtt áthelyezte volna székhelyét a Bakonyba. – Életem egyik legnagyobb elégtételére készülök, hiszen nem volt felhőtlen a búcsúzásom! – rögtön lényegre is tört, de nem kívánta részletezni a múltbéli eseményeket...

– Óriási fegyver van a kezünkben, hiszen mi ízig vérig magyar játékosokból álló csapat vagyunk. Én ezért jöttem ide, hogy történelmet írhassak a Veszprém alakulatával. S mivel az egykori csapatom – amelyet egyébként idegenlégiósokkal széttűzdeltek – ellen adatik meg a lehetőségem rá, még tovább erősíti bennem a motivációt! – fogalmazott a válogatottból már visszavonuló klasszis, aki mindemellett Romániában is örvendhetett bajnoki címnek.

Búcsúzásképp pedig még annyit üzent, hogy érzik mekkora a tét, de mindenki tudja hol van a helye, s mi a feladata. – Még a döntetlen eredmény is a mi javunkat szolgálná, más kérdés, hogy mi többre vágyunk!