– A családomban a szeretet és a támogatás mindig is adott volt. Mellettem álltak jóban-rosszban, s mindig is jutott a számomra egy esély, egy újabb lehetőség a rögös úton, ami mögöttem áll. Rengeteget köszönhetek nekik, nélkülük nem tarthatnék most ott, ahol… – kezdte a beszélgetést portálunkkal rögvest egy „szívbemarkolással” Tatai József, az NB I-es veszprémi futsalegyüttes csapatkapitánya.
Nem vagy elég jó. Úgy sem fog sikerülni. Álmodik a nyomor. Ezt te sem gondolhatod komolyan. Ismerősen csengnek ezek a kijelentések? Bizonyára, ha nem is sűrűn, de mindnyájunk füleiben visszhangoztak már. Főleg, ha mertünk valaha is nagyot álmodni. Tatai József, a régmúlt – jó értelemben vett – „telepi fenegyereke” mert, és be is jött neki.
Jocinak mindene a család (Archív fotók)
– Úgy gondolom, kijelenthetem: tavaly nyáron sikerült öt tehetséges játékost igazolnunk, akik komoly játékintelligenciával rendelkeznek, így a pályán is sokkal könnyebb megértenünk egymást. Ennek tudatában nem is lehet kevesebb az elvárás, mint a dobogón végezni. Az alapszakasz végén járunk, megvívtunk már minden komoly csatát, hiszek benne, hogy a döntőre is esélyesek vagyunk. Ez egy vízválasztó esztendő. De tudni kell, hogy nekünk hosszútávon kell gondolkoznunk. Építkeznünk, stabilizálnunk kell. Bízom benne, hogy az új játékostársak maradnak, s hogy lehetőségeink szerint, még több jó képességű sportolót tudunk majd igazolni, hogy a jövőben már egyértelmű célkitűzés lehessen a bajnoki cím elhódítása – fogalmazott Tatai.
A jelképes gólöröm
A gólzsák szavainak jogosságával nem igazán lehetne ringbe szállni, ugyanis az 1. FCV tizenhét csatájából tizennégy alkalommal diadallal szolgálta ki a királynék városát, melyeken a bakonyi gólvágó harmincegy alkalommal zörgette meg az ellenfél kapuját. Madarász János vezetőedző és a klub vezetősége minden bizonnyal büszke is a gárda és a csapatkapitány teljesítményére, mely jelen pillanatban a tabella második pozícióját eredményezi.
– A vezetőedzőnket múltjából fakadóan – amit játékosként mind válogatott, mind klubszinten elért – tisztelem, elismerem. A kéréseinek mindig megpróbálok maximálisan eleget tenni, mondhatni vakon követem. Mellette a vezetőinket is szeretném kiemelni. Hatodik esztendeje már, hogy itt koptatom a parkettát. Mind játékosként, mind magánemberként ott segítenek rajtunk, ahol csak tudnak. Elmaradás soha nem volt semmivel, úgy gondolom, ilyen szinten megbízható vezetőséggel az országban csak mi rendelkezünk.
S ami szintén biztos: a királynék városának „ultráihoz” sincs fogható alakulat az országban. A veszprémi szurkolótábor hűen kitart szeretett csapata mellett, nem egyszer az idegenbeli találkozókra is elkísérik a fiúkat. – Mellettünk állnak jóban-rosszban, hisz ők is tudjak, hogy lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha. Minden mérkőzésen egy plusz találatot jelentenek nekünk, holtpontokon lendítenek át minket. A hangulat pedig magáért beszél! – húzta alá a válogatott játékos.
Joci és Lilla
Tatai büszkén árulta el, hogy lassan két éve gyökeresen megváltozott az élete: barátságnak indult, párjában azonban rátalált a „hiányzó darabra”. – „Bérelt” helye van a meccseinken, nagyon sokat számít lélekben, ha tudom, hogy ott van velem. Az első gólörömöm mindig neki szól. Sokat fejlődtem általa emberileg, mióta velem van – árulta el a veszprémi hetes, aki hozzátette, hogy Lillával már a családgyarapításon is dolgoznak.
– Tényleg nagyon boldog és maximálisan elégedett vagyok, mind a magánéletemmel, mind pedig a sportkarrieremmel. Ennél többet nem tudtam volna elérni. Ahol élek, szeretnek, s csak ez számít nekem. Ha tíz évvel ezelőtt azt mondják nekem, hogy ha aláírod ezt a papírt, harmincévesen ez fog várni rád, higgyék el, gondolkodás nélkül aláírtam volna.
Tatai nem felejtette el, honnan jött
Jocitól azt is megtudhattuk, hogy a családján és a párján kívül még egy „teljesítményfokozóval” él: mégpedig a gyermekekkel. Próbál jó példakép lenni, méltó utat mutatni nekik. A búcsúzást, épp ezért hozzájuk címezte: – Soha se szégyelljétek, honnan is jöttetek. Lesznek emberek, akik az orrotok alá fogják dörgölni, de őket véletlenül se halljátok meg. Nyújtsátok mindig a legtöbbet, ne elégedjetek meg azzal, akik vagytok. Próbáljatok meg azok lenni, akik lehetnétek! Ha focizni szeretnétek, akkor azt tegyétek örömmel, adjatok bele mindent. Ha van egy álmotok, akkor igen is küzdjetek meg érte. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy nem vagytok rá képesek. S, ami a legfontosabb, sose feledjétek: könnyezni csak a győzteseknek szabad.
