Egy hét leforgása alatt kétszer bizonyította be Mikler Roland, a Telekom Veszprém kapusa, hogy végsőkig kiélezett helyzetekben sem száll inába a bátorsága. Éppen ellenkezőleg: a breszti utolsó másodperces bravúr után szombaton este Montpellier-ben is az ő elképesztően hidegvérű hárításai kellettek az idegenben kiharcolt győzelemhez a BL-ben, előbb tehát a feljövő fehérorosz bajnok, másodszorra pedig a hanyatló címvédő padlóra küldéséhez.
– Büszkék lehetünk, mert nagyon nehéz napok után sikerült két kemény meccset is behúznunk idegenben. Számomra pedig ezen felül olyan boldogságot is jelentenek ezek a győzelmek, ami az utóbbi időben nem igazán melengette a szívemet. Örültem a játékostársaim ünneplésének, de mivel egy fecske a mi sportunkban sem csinálhat nyarat, én inkább a javuló csapatjátékra és a harci szellemre hívnám fel a figyelmet – nyilatkozta szerénységét tanúsítva Mikler Roland az SzPress Hírszolgálatnak.
Sokszor tűnt úgy a második félidőben, hogy szinte olvas a francia ellenfél játékosainak mozdulataiból, úgy helyezkedik, úgy lendíti a lábát és a karjait, mintha azt kottából csinálná…
– Azt tudni kell, hogy a bajba jutott Montpellier nélkülözte három sérült kulcsemberét, a helyettesítőikről pedig meglehetősen hézagosak voltak az ismereteim, ez aztán meg is nehezítette a helyzetemet. Nem szoktam osztályozni magamat, de a mostani produkcióm még nem volt top 10-es. Amúgy a híresztelésekkel ellentétben nem volt bennem semmiféle dac, vagy valamiféle csak azért is, egyszerűen próbáltam összpontosítani, máskor meg a megérzéseimre támaszkodni – folytatta a 34 esztendős kapus.
Arra a kérdésre, hogy miként élte meg a csapata, illetve személy szerint ő maga a napokban lezajlott edzőváltást, először – a kapusok már csak ilyenek – hárítani próbált, aztán szűkszavú választ adott.
– Két idegenbeli győzelem után – amivel máris szebben fest a bizonyítványunk – lehet elmozdulást említeni, és talán még azt a kijelentést is megkockáztatni, hogy az edzőváltás után pozitív fordulat következhet be, de ennél tovább nem is mennék. Az viszont kétségtelen, hogy szombaton este rendezettebbek voltak a sorok, én pedig sokkal jobban éreztem magamat a bőrömben, mint hetekkel ezelőtt, nyilván ezért is volt több a védésem. Fel voltam dobva, egy kapus viszont csak akkor lehet igazán elégedett, ha hatvan pernyi lehetőséget kap, mert úgy lehet igazán nagyot alakítani - hangsúlyozta Mikler Roland, aki abba a témába viszont – közvetlenül a csapatgép felszállása előtt – végleg nem kívánt belebonyolódni, hogy mi az igazság a jövő nyári átigazolásával kapcsolatban, nevezetesen a visszatéréséről Szegedre. – Ez most nem aktuális kérdés, szóval inkább no comment – így búcsúzott.
Forrás: Szalay Péter – SzPress Sporthírszolgálat