Várakozás, kíváncsiság, célok

  • Madarász János blogja
  • 2018.09.20
  • 07:30
Az első osztályú bajnokságot három győzelemmel kezdő 1. FC Veszprém vezetőedzője, Madarász János blogjában kivesézte az elmúlt hetek történéseit.

A bajnokság végezetével nagy változások történtek a keretünkben. Boromisza Gábor, Fehér Krisztián, Apatini Márk, Ruzicska Attila, Kellner Károly és Püspök Péter itt hagyta a csapatunkat. Helyettük Dávid Ricsi, Komáromi Peti, Bencsik Roli, Gyurcsányi Zsolt és Márkus Gábor érkezett.

Július 17-én kezdtünk el dolgozni. Már az első edzésen lehetett érezni, hogy ez a keret magyar viszonylatban nem lesz gyenge. Az érkező játékosok jó minőséget képviselnek, s a régiek is elég komoly szinten tudnak teljesíteni. Tehát a célokat is megfogalmaztuk: irány a dobogó! Bár eddig is azt céloztuk meg, de azért valljuk meg, nagyon hízelgő lett volna ránk nézve, ha sikerül. Hiszen minőségileg több alakulat is előttünk járt.

Most viszont meggyőződésem, hogy ez nem elérhetetlen számunkra. Minden adott, hogy ezt a célt sikeresen teljesítsük. Persze azért ne feledjük, hogy vannak olyan gárdák, amelyek ugyanezzel vagy még határozottabb céllal indultak neki a bajnokságnak. A Haladás, a Dunaújváros és a Mezei-Vill is kiváló erőt képvisel. Biztos, hogy nagyon meg kell szenvednünk ellenük ahhoz, hogy az álmunk beteljesüljön. Illetve ne feledkezzünk meg a többiekről sem. Ugyanis ma már eljutott oda a magyar bajnokság, hogy senkit sem lehet félvállról venni, mert ha bárki így tesz, könnyen meglepődhet.

A felkészülésünk a körülményeinkhez képest jól sikerült. Ezt bizonyítja a rajtunk is. Első ízben a DEAC látogatott hozzánk, amely ellen nem is olyan régen az ötödik-hatodik helyért mérkőztünk meg sikeresen. A sors úgy hozta, hogy velük is kezdjünk. Az első pillanattól fogva nekik mentünk. Éreztetni szerettük volna velük, hogy ha innen ponttal vagy pontokkal szeretnének távozni, akkor nagy extrát kell nyújtaniuk. Az első perctől az utolsóig jelentős nyomást helyeztünk rájuk. Látni, érezni lehetett, hogy ezzel nem nagyon tudnak mit kezdeni. A vége nem is lehetett más, mint egy határozott győzelem.

Aztán jött az Aramis, a két klub ugyanis felcserélte a pályaválasztási jog, mert még nem készült el ellenfelünk új csarnoka. Tudtuk, hogy egy fiatal játékosokkal teletűzdelt együttes érkezik hozzánk néhány rutinos futsalossal kiegészülve. Azt is tudtam, hogy ettől függetlenül nem lesz sétagalopp a mérkőzés. Bár úgy kezdődött, hogy akár simán nyerhetünk is, mert kb. 20 másodperc leforgása alatt megszereztük a vezetést. Na, de aztán nem sokkal később már nem csak a mi nevünk mellett állt találat. Ez a gól kellő önbizalmat adott ellenfelünknek, amely nem sokra rá már kettővel lépett el. Szerencsére azért túlzottan ez nem zavart meg minket, tudtunk válaszolni, így kezdődhetett minden elölről.

A második félidőben nemcsak gólokban, feszültség sem szenvedtünk hiányt. Nyilván az érintettek másképpen közelítenék meg dolgokat. Ellenfelünknek sikerült újból átvenni a vezetést, amivel ismét nehéz helyzetbe hozott minket. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre nagyobb a feszültség. Láthattunk vitatott ítéleteket, veszekedéseket, vérző játékosokat, sőt, még kiállítást is. Viszont szerencsére összességében nem ez maradt meg az emberekben, hanem sokkal inkább egy remek lüktető mérkőzés. A végén sikerült fordítanunk, így újabb három pontnak örülhettünk.

Ugyanakkor nem lennék korrekt, ha nem említeném meg, hogy ellenfelünk minden dicséretet megérdemel, mert egészen kiváló teljesítményt nyújtott. A következő edzésen egy picit beszélgettünk a srácokkal. Elmondtam nekik, hogy tisztában kell lennünk az értékeinkkel, de nem dőlhetünk hátra csak azért, mert jó a keretünk. Nekünk hétről hétre bizonyítanunk kell, hogy erősek vagyunk. De ha ezt el is hisszük és úgy gondoljuk, hogy ezt munka nélkül is fenn tudjuk tartani, akkor saját magunkat tesszük rossz útra.

Ennek fényében készültünk a Rubeola elleni mérkőzésre is. Bár a csömöriek most jutottak vissza az NB I-be, nem számíthattunk könnyű csatára. Hiszen ők is úgy kezdték a bajnokságot, hogy arra mindenki felkapta a fejét: a jóval merészebb álmokat megfogalmazó Haladás vendégeként remiztek. Nagyszerűen kontrolláltuk a meccset, ami egy viszonylag sima győzelemben mutatkozott meg. Ezúttal elmaradtak az izgalmak, de én ezt annyira azért nem bánom.

Ami a bajnokságot illeti, most egy pici szusszanás következik, mert a válogatottnak jelenése lesz a Visegrádi négyek tornáján Csehországban. Örömteli, hogy csapatunkból hat játékos is meghívott kapott. Közülük Bencsik Ádám az U21-es gárdát fogja erősíteni reményeink szerint. Ezután kettő napunk marad a Dunaújvárosra felkészülni. Ettől függetlenül ott leszünk, s nyerni megyünk!

Továbbra is hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém!

Madarász „Madi” János