A huszonöt esztendős spíler karrierje első négy szezonját a Zalakerámia ZTE KK-nál töltötte, ahol a nyitó évben négy, a másodikban hét, a harmadikban tizenkét, míg a negyedikben hat élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára. A kettes-hármas poszton bevethető kosárlabdázó a 2015/2016-os idénytől a TF színeiben játszott. Az akkor még másodosztályú fővárosiaknál az első és a második idényében hasonló átlagokat produkált: találkozóként dobott hét-hét és fél pontot, gyűjtött három lepattanót, a teljesítményindexe pedig kilenc körül mozgott. Közben volt úgy, hogy tizenkilenc, illetve tizenhét pontot hintett a Budafoki KK-nak és a Vasas Akadémiának, hét lepattanót jegyzett a Bajai Bácska FKE ellen, és a huszonkettedik kerületiek kárára hat labdát szerzett. Néhány hónapja bajnoki címhez segítette a gárdát, a pont-, a lepattanó- és az értékindex-„normája” tizenhárom, öt és fél, valamint tizenhat és fél fölé kúszott. Akadt olyan fellépése, amin huszonhét ponttal, tizenegy lepattanóval és hét gólpasszal zárt. Az NB I/B-t és dr. Hepp Ferenc-emlékkupát nyert együttes kulcsembere a legutóbbi évadban száz jó triplával vétette észre magát. A szigorú védekezéséről is híres sportoló nyáron mégis búcsút intett a „fiataloknak” és elfogadta a veszprémiek ajánlatát.
Fotó: Tehetséges Fiatalok Basketball Players
– Mindenekelőtt szeretném aláhúzni, hogy a TF-nél sok szép élménnyel gazdagodtam, hangzatos diadalok részese lehettem, ám a szívem mélyén új kihívásokra, impulzusokra vágytam – mondta Kerkai Ákos (192 centi, 90 kiló). – Úgy éreztem, a pályafutásom megérett a váltásra, másutt is ki akartam próbálni magam. Viszonylag gyorsan pont került az átigazolási ügyem végére, a budapestiek – bár nyilván meg akartak tartani – végül nem gördítettek akadályt a távozásom elé, megértették a döntésemet. Most is megköszönném nekik az elmúlt években nyújtott támogatásukat, segítségüket. Bevallom, sokáig én sem hittem abban, hogy a másodosztály élén végzünk; aztán megtörtént a csoda. A TF-et és a Hoya-t nem érdemes összehasonlítani, most mégis azt tapasztalom, hogy az utóbbi brigád kicsivel erősebbnek tűnik. Ezzel némiképp érzékeltetem, hogy a közelgő pontvadászatban milyen kaliberű társaság futhat ki a Vetési gimnázium tornatermének parkettjére…
Mint megtudtuk: a Hoya-elöljárók tavasszal (…amikor még messze volt a felsőházi play-off „leintése”) olyan jövőképet és játékoskeretet vázoltak neki, hogy azt érezte: ilyen kvalitású csapatban inspiráló lenne játszani. A funkcionáriusok természetesen tisztában voltak azzal, hogy egy, az életkora dacára rutinos és komoly tudású kosárlabdázóval van dolguk, tudták, hogy a küzdőtéren mire képes, a védekezése és a támadójátéka pedig illeszkedhet abba a stílusba, amit a mieink az NB I/B Piros csoportban óhajtanak játszani. – Jól esett, hogy a veszprémiek ennyire akartak engem. Korábban sok jót hallottam Mérész Csaba vezetőedzőről, az alakulatáról, ezért is vártam a közös munkát. Nem bánom, hogy ide jöttem, mi több, most úgy vélekedem: számomra a Veszprém a tökéletes csapat. Új légkörbe kerültem, de hamar felvettem a ritmust, mindenhez próbáltam alkalmazkodni. Eddig minden nagyszerű, beleértve az egyesület, a szakmai háttér és maga a város is. Jól érzem magam, pedig sokat tréningezünk, talán nem annyit, mint a TF-nél, de az itteni gyakorlások pergősebbek. Mindenki keményen dolgozik. Jó alapokat kaptunk, a közegre nem lehet panasz, a foglalkozásokon egyre jobb csapat formálódik, s már az összecsiszolódásból sincs sok hátra.
Miként a társai, az előző szezonban nagyot alkotott bedobó is a lehető legtöbbet akarja kihozni magából, jelentősen hozzájárulna az új kenyéradója sikereihez. Abban bízik, hogy támadásban és védekezésben is sokat segíthet Nebojsa Pavlovicéknak. – Mérész mesterrel megbeszéltük a pontos csapatbeli szerepemet. A TF-hez képest kevesebbet leszek a pályán, derbinként úgy húsz-huszonöt percet, s olyankor csekélyebb rádobás-számmal dolgozhatok. Ezt tudomásul vettem, hiszen sok jó játékos van itt. Nekem a rendelkezésemre bocsátott időben kell minél hasznosabban pattogtatnom. Miután maximalista vagyok, nincs is ezzel semmi baj. A felkészülési csaták arról árulkodtak, hogy itt kicsivel másabb lesz a szerepem, mint az előző klubomnál, ugyanakkor a célok nem változtak: minél jobb eredményhez segíteni az új csapatomat. Remélem, hogy a következő ciklusokban is nagy célokért küzdünk. Bízom benne, hogy elől és hátul is tudok majd segíteni, s illeszkedem a Hoya-szerkezetébe. Ám az ígéretek helyett inkább a pályán bizonyítanék.
Kerkai Ákos végül aláhúzta: a TF sikere főként abban rejlett, hogy egymásért is játszottak. – Remélem, hogy a Veszprémmel hasonló diadalokban lehet részünk. Mivel minőségi munkát végzünk és mind jobb a csapategységünk, nincs ami eltántorítana bennünket az aranyéremtől. Előre jelzem, ha bajnokságot nyerünk – nekünk pedig ez a tervünk, vagyis a „szimpla” elődöntővel nem leszünk elégedettek –, nem fordítok hátat a klubnak, s nem nézek új csapat után.
