Anya vagyok, feleség, edző, hobbifutó, alkalmanként akadályfutó.
Az életemben az esetek többségében úgy érzem magam, mint egy rocksztár, mintha mindent meg tudnék csinálni. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy vannak napok, pillanatok, amikor túlélő üzemmódban vagyok azt remélve, hogy nem „borulok be” valahol. Mindezt nem azért írom le, hogy kivívjam a szimpátiádat. Azért írom le, hogy lásd, nem csak pozitív dolgokból áll az élet. Nekem sem, neked sem. Az esetek többségében az optimizmus a vesszőparipám. Viszont utálom, ha valaki feláldozza magát és nem panaszkodik, mert fél, hogy gyengének vagy sebezhetőnek tűnik. Ilyenkor kell egy „kapaszkodó”. Azt, hogy neked mi lesz az, azt neked kell megtalálnod. Tisztában vagyok vele, hogy léteznek sokkal jobb dolgok a világon, mint a futás, nekem mégis ez jelenti a „kapaszkodót” több okból kifolyólag.
Számomra a futás a mentális és fizikai felfrissülést jelenti. A csendet, az edzést követő jó érzést, az örömet. A futás különleges állapot. Egyszerűen szép az egész. Nekem, (...) és nem hiszem, hogy mindannyiunknak ugyanazt kell meglátnunk benne. Nem rábeszélni akarlak, de tény, a „stációk” futás közben elég széles érzelmi skálán mozognak. Ott van az aszfaltot felszántó beindulás és lelkesedés, az agyalós elbizonytalanodás, hogy tényleg ezt akarom-e. Folyamatos önvizsgálat, mélyreszántó gondolatok a feladásról, mantrázás, holtpont. Az a bizonyos pont, ahol szétszed a fájdalom, majd bekebelez a monotónia, aztán lassan visszatalálsz önmagadhoz, és olyan dolgokat fedezel fel magadban, amiket még sosem. Tömény eufória, és az a különleges, fehérje jellegű anyag, amit endorfinnak neveznek. Ezekért az érzésekért, gondolatokért, tapasztalásokért nem kell fizetned, és ha egyszer ráérzel az ízére garantált, hogy nem tudsz lejönni a „szerről”. A futás csak a tiéd. Saját futóklubom edzőjeként azért tekintem népszerűsítését elsődleges feladatomnak, azért vágtam bele egy hobbifutókat összegyűjtő közösség (egyesület) építésének, mert szeretném, hogy megtapasztald a futást. Szeress bele örökre, telj el önbizalommal általa, a mozgás szabadságával, a valódi élet érzetének örömével!
Futni állítólag mindenki tud. (Én többek között ezt is már gyermekkorban tanítanám.) Na de, hogy lesz valakiből futó? Csak felkapod a cipőd és elindulsz? Majdnem. Mindannyian kaptunk már instrukciókat valamilyen sporttevékenységben. Minden sportban megtalálható az a végrehajtási mód, technika, ami a lehető legjobb. Amikor a futásról van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy tudunk futni. Sajnos a legtöbb edző is csak annyit mond, hogy: „Menj ki futni!” Ez azonban egyenes út a sérülésig. Számtalan rossz tapasztalást hallok emberektől a futást illetőleg. Sajnos sokan közülük „szögre akasztották” a futócipőt. Végleg. Előfordult már az is, hogy „edzőkollégát” hallgattam ledöbbenve, miként becsmérli a futást, és beszéli le arról edzettjét. Ilyenkor mindig csalódott vagyok, mert az jár a fejemben, hogy ha megmutatták volna nekik, hogyan kell jól csinálni, akkor még mindig élvezhetnék ennek a csodálatos sportnak az előnyeit.
A futóklubbal
Ha futásban gondolkozol, két lehetséges utad van. Az egyik, hogy szívvel, lélekkel, akarattal ugyan, de magadat kizsigerelve futsz, a másik, hogy megtanulod, hogyan haladj biztonsággal a célod felé úgy, hogy nem rokkansz bele. Utóbbihoz mindenképpen szükséged lesz egy jól képzett szakemberre, nevezzük edzőnek, aki utat mutat. (Korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy véleményem szerint milyen a jó edző.) A kezdetekhez nincs szükséged drága, vagy speciális felszerelésre. Manapság úgyis a minimál a trendi, tehát minél egyszerűbb, annál jobb. Rengeteg klubhoz, csoporthoz csatlakozhatsz, kiélvezve a közösséghez tartozás örömeit. Szerencsére évről évre nő mind a versenyek, mind az azon résztvevők száma. Rengeteg ember gyűlik össze a fizikai és mentális kihívást jelentő eseményeken. Élsportolók, hobbisták ugyanazon a versenyen. Ezek a rendezvények teszik azok számára elérhetővé a futást, akik szeretnék túllépni a korlátaikat. Egyre több ember foglalkozik a futással. Valaki a kondíciója javítása miatt (növeli a szív- és érrendszer, valamint a légzőszervek egészségét), valaki a súlyfeleslegét szeretné leadni, valaki elméjét és összpontosító készségét fejleszti általa. A cél mindenkinél más. A futás viszont valamennyi felsorolt jótékony hatást adja, és még sokkal többet.
Közelítsük meg a futást, kicsit más oldalról is. Lehet vele nem egyetérteni, de bizonyítva van, hogy hosszútávfutásra születtünk. Genetikailag kódolva van. Része az evolúciós fejlődésünknek. Azt, hogy sokan mégis miért nem így érzik, az magyarázza, hogy az évek folyamán kialakult mozgásszegény életmód miatt a testünk már nincs felkészülve a futásra. A helyes testtartás és a mozgás benned van, csak elő kell hozni! Újra kell tanulni. A te feladatod, hogy elkötelezd magad emellett. A testünk óriási tanulási kapacitással bír, viszont sokkal lassabban fejlődik, mint az elménk. Időre van szüksége, hogy az elmét követni tudja. Lehet nagyokat, kell nagyokat álmodni a futással kapcsolatban is, de mindenképpen figyelembe kell venned tested aktuális teherbíró képességét. Elegendő idejű, mennyiségű, és szakszerű felkészülés nélkül nem lehet elvárni a testedtől, hogy maratont fusson. Úgy tartja a mondás, hogy „az út a fontos, nem a cél”. Ha ilyen messzire akarsz futni, élvezd az odavezető utat. Az ötlettől a célkitűzésen át a megvalósításig. A leggyorsabban és legegyszerűbben a futással gondoskodhatsz kondíciódról. A futás egy olyan csoda, mely által képes leszel leküzdeni a nehézségeket. Az erőfeszítés energiája. Egy olyan energia, ami felemel, felpezsdít.
Engem, mint edzőt az motivál, és nem csak ha a futásról, hanem ha bármilyen testedzésről van szó, hogy megmutassam a megfelelő utat, hogyan építsd be álmaidat a fizikai valóságba. Úgy, hogy követsz egy hosszú, véget nem érő tanulási folyamatot, melyben tested és elméd tökéletes összhangban együttműködik. Ez a fejlődés. Hiszem, hogy azért élünk, hogy fejlődjünk. Mindig van hová fejlődni. Én önmagam fejlődéséért futok. Azért, hogy lássam, adott körülményeimhez mi a lehetséges, meddig mehetek el, hogy érezzem, ahogy feszegetem a határaimat.
