Veszprémben zárta az Európa-bajnoki selejtezősorozatot a magyar férfi kézilabda-válogatott, amely vasárnap este Hollandia legjobbjait látta vendégül. A legfontosabb kérdésekre már az előző fordulóban választ kaptunk. Nevezetesen arra, hogy az olimpiai bajnok Dánia mögött a mieink is kijutottak a jövő januári horvátországi kontinenstornára.
Noha a hollandok – legalább is a férfi szakáguk – nem tartoznak a sportág közvetlen elitjéhez, a novemberi „odavágón” alaposan megszenvedtek a mieink. A szünetben még négygólos hátrányban voltunk, majd végül Fazekas Nándor bravúrjainak köszönhetően sikerült egy góllal nyerni (28:27).
Apropó, Fazekas. A 41. esztendejét taposó, immáron 236-szoros válogatott, kétszeres olimpiai negyedik kapuskiválóság ez alkalommal szerepelt utoljára a nemzeti együttesben. A csaknem telt házas publikum két jubilánst is köszönthetett a kezdő sípszót megelőzően: Mikler Roland 175., Lékai Máté pedig 100. alkalommal öltötte magára a címeres mezt.
Sok hibával, kapkodva kezdett mindkét gárda. Kétszer is a vendégek szerezték vezetést, előbb Bánhidi, majd Bodó egalizált. Lékai ziccerből Iváncsik Tamás pedig hétméteresből szerezhetett volna vezetést, ám mindkét lehetőség kimaradt. A 10. percig kellett várni a magyar előnyre, a veszprémi fiatal, Tóth vágta be a második hetest (3:2). Kettő is lehetett volna közte, de az újabb büntetőt kivédte Ravensbergen. A hollandok rendkívül pontatlanul támadtak, az újabb gyors ellentámadás végén Iváncsik Tamás volt eredményes. Ivo Steins hét perc szünet után jegyezte az övéi újabb gólját, amelyre Bodó és Juhász válaszolt (14. perc: 6:3).
A magyar együttes jól védekezett a gyorslábú, ám a mieinknél fizikailag gyengébb rivális ellen. A játékrész derekánál már négy volt közte. Hátradőlni azonban még nem lehetett, Adams és Remer pillanatok alatt kettőre csökkentette a különbséget (8:6). Harmadik próbázóként Győri is kihagyta a büntetőt, igaz, a kipattanót már bevágta. Bodó mellett Bánhidi is remekelt támadásban, utóbbi a félidő kétharmadánál négyre növelte a fórt (11:7). Joop Fiege időkérése után újabb két gyors holland gól következett, ráadásul Ligetvárit kiszórták két perce. A csereként beállt Ancsint ezt sem zavarta, aki nagy bombával iratkozott fel a gólszerzők közé. A piros mezesek a végjátékhoz közeledve növelni tudták a tempót, öttel a szünet előtt Lékai alakította 15:10-re az állást. Ekkor aztán csökkent a mieink koncentrációja, ezt kihasználva hármat lőttek a vendégek, míg nálunk csak Győri zörgette meg a hálót (16:13).
A szünetben a válogatott mellett az aktív játéktól is búcsúzó Gulyás Pétert köszöntötték. A Veszprém saját nevelésű kiválósága egy 111-es számú mezt vehetett át a szövetség képviselőjétől, a jobbszélső ugyanis ennyi alkalommal szerepelt a nemzeti gárdában.
A második felvonás elején már Mikler állt a gólvonal előtt, aki azonnal a hálóba is nyúlhatott Ivo Steins lökete után. Győri és Juhász révén aztán ismét elhúzott a magyar együttes, amely öt perc elteltével ismét öttel ment (20:15). Javier Sabaté egymás után küldte pályára a fiatalokat: az egyaránt veszprémi Szita és Szeitl is szóhoz jutott. Eközben a szintén fiatal, nyártól már a Telekomot erősítő Győri vette vállára az övéit azzal, hogy kiválóan irányított, s a heteseket is hibátlanul értékesítette. A meccs kétharmadánál Lékai hizlalta hétre az előnyt (25:18).
Akárcsak az első félidő második felében, a folytatásban is a támadó szekciók domináltak. Továbbra is sok gól esett, a kapusok csak elvétve találkoztak a játékszerrel. Győri a 44. minutumban már kilenc találatnál járt (28:21). Ez persze egy pillanatra sem szegte a fekete-narancs mezesek kedvét, akik három perc alatt ötre csökkentették hátrányukat. Az utolsó tíz perce is ilyen különbséggel fordultak a felek, sőt, mínusz háromra is vissza tudtak jönni (31:28). Bánhidi és Lékai is tett róla, hogy ne legyen forró a vége. Ennek ellenére hárommal a lefújás előtt is csak három volt az előny (33:30). Jött azonban a búcsúzú Fazekas, aki előbb hetest, majd ziccert védett. Győri tizedszer is betalált, a 35:30-as végeredményt pedig Vilovszki állította be.
A lefújás után Fazekas Nándort is elbúcsúztatták, aki tizenhárom világversenyen képviselte hazáját, az athéni (2004) és a londoni olimpián (2012) is negyedik lett, összesen 236 alkalommal szerepelt a válogatottban. Szintén megköszönték Javier Sabaté szövetségi kapitány munkáját, aki 21 meccsen irányította az alakulatot. Tizenhárom győzelem mellett egy alkalommal ért el döntetlent és hét vereséget szenvedett a gárda élén.
Férfi kézilabda Eb-selejtező, 1. csoport, 6. (utolsó) forduló:
Magyarország–Hollandia 35:30 (16:13)
Veszprém Aréna, 4900 néző. Vezette: A. Konjicanin, D. Konjicanin (bosnyákok).
Magyarország: Fazekas – Iváncsik T. 3, Nagy L. 1, Ligetvári, Bánhidi 6, Vilovszki 3, Juhász 3. Csere: Mikler (kapus), Lékai 3, Bodó 3, Tóth A. 1, Schuch, Győri 10 (5), Ancsin 1, Szita 1, Szeitl. Szövetségi kapitány: Javier Sabaté.
Hollandia: Ravensbergen – Schagen 6 (2), Baart 1, L. Steins 3, I. Steins 3, Adams 2, Remer 3. Csere: Leenders, Smits 1, Boomhouwer 4, Neuteboom, Van Schie 1, Haenen 6. Szövetségi kapitány: Joop Fiege.
Kiállítások: 10, ill. 8 perc.
Hétméteresek: 8/5, ill. 3/2.
A csoport másik meccsén:
Dánia–Lettország 33:16 (14:5)
A csoport végeredménye: 1. Dánia 11 pont, 2. Magyarország 9, 3. Hollandia 4, 4. Lettország 0.
Így látták a főszereplők
Javier Sabaté: – Fejlődő kézilabdanemzet a holland, különösen igaz ez a női szakáguk esetében. Örülök a győzelemnek, ismét előre léptünk egyet, pedig a vb-keretünkből csak tíz játékosra számíthattam. Sokat kell még dolgozni, hogy fényes legyen a jövő. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy ez az alakulat a jövőben érmekért harcolhat a világversenyeken. A szezon elején bolondnak néztek volna, ha azt mondom, hogy Szita, Ligetvári és Tóth felnőtt válogatottak lesznek, most azonban itt vannak. Megmutatták, hogy nemcsak a jövő az övék, hanem a jelen is. Köszönöm a szövetségnek a bizalmat, a szurkolóknak és a média képviselőnek a támogatást, s a klubomnak az itt töltött felejthetetlen éveket. Külön köszönöm Fazekas munkáját, aki az első hívó szavamra jött, annak ellenére, hogy London után már nem szerepelt a válogatottban. Nagy Lászlónak is hálás vagyok az elmúlt öt évért, aki fantasztikus játékosom és partnerem volt.
Fazekas Nándor: – Szeretném megköszönni Xavinak, hogy ennyire bízott bennem. Neki köszönhetem, hogy ott lehettem a vb-n. S azt is, hogy Veszprémben búcsúzhattam el, ahol pályafutásom legszebb éveit töltöttem. Kétszázharminchat alkalommal húzhattam fel a címeres mezt, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek. Boldog vagyok, hogy ennyi éven át játszhattam óriási klasszisok között. Remélem, hogy én is adtam valamit a magyar kézilabdának. Ami a mérkőzést illeti, tudtuk, hogy már megvan az Eb-szereplés, de szerettünk volna szépen búcsúzni. Összességben jól szerepeltünk a csoportban, hiszen a dánokat is megszorongattuk. Nagyon örülök, hogy ismét kint lesz a csapat az Eb-n.
Bánhidi Bence: – Nagyon jó embert ismertem Nándi személyében Füreden és a válogatottban is. Mindig mindenben segítette a fiatalokat, nagyon sokat tanultam tőle. Ma is aktívan és profin űzi ezt a sportágat, Füreden még biztosan lesz egy-két jó éve. Szeretnék ennyi idősen a pályán lenni. Köszönöm a bizalmat Xavinak is, aki szépen beépítette a fiatalokat a csapatba. Sok sikert neki a jövőben.
Joop Fiege: – Magyarország túl nagy falat volt számunkra. Általában nem szoktunk cserélni védekezésből támadásba, most azonban kénytelen voltunk, hiszen meg kellett volna oldanunk Bánhidi semlegesítést, aki nemcsak óriási termetű, de okos beállós is. Kis kézilabdanemzet vagyunk, így elégedett lehetek a mai eredménnyel.
Lucas Steins: – Nem volt ez rossz. A kapusunk meccsben tartott minket az összecsapás elején. A magyarok magas, erős emberei miatt aztán változatnunk kellett. Magunkhoz képest jól játszottunk. Természetesen mi is arra vágyunk, hogy valamikor majd kijussunk egy nagy tornára, de ahhoz még sokat kell fejlődnünk.
