A másodosztályú bajnokság első aranyrangadóján lépéshátrányba kerültek a mieink, miután a Vetési gimnáziumban rögtön elvesztették a pályaelőnyüket (71-92). Mint utóbb kiderült, az egy mérkőzésre „elmeszelt” Körtélyesi Gergely hiánya nagy érvágásnak bizonyult, de a taktikusabb, minden negyedet megnyert ellenfél nem csak emiatt aratott mifelénk magabiztos győzelmet. A lélektanilag fontos nyitó találkozón a bakonyiak nehezen kezelték a fináléval járó pszichés nyomást, a téttel, a feljutás reményével kapcsolatos feszültség okán idegesnek tűntek. A pontok helyett a személyi hibákat gyűjtögették, majd a szűk rotáció számlájára írható, hogy viszonylag hamar kiütköztek rajtuk a fáradtság jelei. Miközben – sok dobást rontva – végig az eredmény után futottak, főként Nebojsa Pavlovic tolta a képzeletbeli szekerüket. A több nyerőemberrel rendelkezett és kollektívabban pattogtatott DEAC rendre megtalálta az üres helyzeteket, a letámadásaikkal pedig megzavarták a megnyugodni képtelen hazaiakat. A jobb kondícióval bírt és dominált vetélytárs spílerei jobban elosztották egymás között a terheket. – A veszprémiek szerkezet nélküliek, náluk a posztok nem válnak külön, ezért nehéz velük szemben játszani – hangsúlyozták a debreceniek a lefújást követően.
Debrecenben küzdenek tovább a bajnoki álmokért a kosarasok
– A múlt héten sok volt a megingásunk, nem igazán ültek a külső és a belső dobásaink, míg a feltámadásainkat csírájában elfojtotta a keleti-első. A záró felvonás elején ugyan megráztuk magunkat, aztán megint elkezdtünk kapkodni és rossz döntéseket hoztunk. A hajrában nem tudtuk megtartani a védekezésbeli stabilitásunkat, sajnos szétestünk – vallották be a HOYA-mezesek, akik gyorsan faultproblémákkal szembesültek a két győzelemig tartó fináléban.
– Az első meccsen hol kapkodva, hol pedig bátortalanul játszottunk és nem volt meg bennünk a diadalhoz szükséges hit – mondta Mérész Csaba vezetőedző. – Elsősorban magunknak köszönhetjük, hogy így alakult az első csata, de nem szabad siránkoznunk, el kell felejtenünk az akkor történteket. Vagy ha mégsem, akkor tanulnunk kell a „főhadiszállásunkon” elkövetett baklövéseinkből. El kell ismernünk: akadtak gondjaink, gyakran rossz döntéseket hoztunk, így a védő- és támadójátékunkba is sok hiba csúszott. Szerencsére Körtélyesi hétvégén visszatér közénk, vele más lesz a csapatunk, amelynek minden bizonnyal bővül a repertoárja. A folytatásig sok mindenben kell javulnunk, ám hiszem, hogy képesek vagyunk jobb játékra és a párharc még nincs lefutva. A múltkorinál agresszívebb védekezésre lesz szükségünk – amivel hibázásra késztethetjük őket – és fontos, hogy ne kapjunk könnyű kosarakat. A gyorsindításaikat úgy akadályozhatjuk meg, hogy nem engedünk nekik sok eladott labdát. Ám még egyszer, a leglényegesebb, hogy higgyünk magunkban és a győzelemben.
A vetélytársnak biztosan erőt és önbizalmat adott az első diadal, igaz, eddig is inkább ők voltak a favoritok, ők akarták rövidre zárni a dolgokat. Most már tényleg rajtuk van a nagyobb nyomás. Persze Kámán Tamásékat senkinek sem szabad leírni. Hiszen a Debrecen felé tartó autóbuszra mindnyájan úgy, annak szellemében szállnak fel, hogy az idei döntő három felvonásos lesz…
