Várakozáson felül teljesít az 1. FCV

  • 1. Futsal Club Veszprém
  • 2014.02.01
  • 16:45
Szinte már biztosra vehető, hogy a futsalcsapat az NB I felsőházában folytathatja a rájátszást, Madarász János új célként a dobogóra kerülést tűzte ki. A szakember szerint Tatai be-, Reveland pedig visszakerülhet a válogatottba. Hétfőn a második helyen álló Berettyóújfalu érkezik.

Nem túlzás azt állítani, hogy parádésan kezdte az évet az 1. Futsal Club Veszprém, amely az első három bajnokiján kilenc pontot gyűjtött és harminckét (!) találatot szerzett. A gárda jelenleg negyedik a tabellán, előnye négy pont a két meccsel kevesebbet játszó Dunakeszivel szemben. Így szinte már a felsőházi (1-6. helyért zajló) rájátszásban érezheti magát a társaság. Boromiszáék ráadásul a Magyar Kupában is nagy bravúrt vittek véghez: a Csömör ellen ledolgozták háromgólos hátrányukat és magabiztosan jutottak a négyes döntőbe.

A hét egy másik fejleménye, hogy a Rákosmenti FC visszalépett a bajnokságtól, amelynek így valamennyi eredménye törlődött. Ez egyebek mellett azt szülte, hogy a listavezető ETO-val holtversenyben jelenleg a mieink neve mellett szerepel a legtöbb – szám szerint nyolcvannyolc – szerzett gól az NB I tabelláján.

– Még nagyon messze vagyunk az út végétől, de kiválóan dolgoznak a srácok, s rengeteget fejlődnek. Egyre magabiztosabbak és bátrabbak a pályán, s egyre kevesebb hibát ejtenek támadásban és védekezésben is. Mindez valóban meglátszik az eredményességünkön is – foglalta össze a sikeres szereplés nyitját Madarász János, az 1. FCV edzője.

Madarász János

– Szakmai szempontból miben sikerült leginkább előrelépni?
– Amit ennyi idő alatt lehetett, azt megtanulták a fiúk. A legnehezebb feladatunk, hogy a nagypályáról hozott rossz beidegződéseket kiszűrjük. A mai napig látok rossz helyezkedéseket, de a tanítványaim nyitottak a fejlődésre. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy elértünk egy pontot, amelyet mostantól egy lassabb folyamat fog felváltani. Szeretnénk még jobbak lenni, s előbb utóbb olyan magasságokba jutni, amit a Rába ETO vagy a Berettyóújfalu képvisel.

– Pedig a szezon elején sokan még azt is megmosolyogták, amikor a felsőházról beszélt…
– Való igaz, amikor kijelentettem, hogy oda szeretnék jutni a csapattal, úgy néztek rám, mint ha az űrből jöttem volna. Sokan azt hitték, hogy csak a kötelező optimizmus beszél belőlem, de az élet engem igazolt. Nem vagyok ijedős típus. Tudom, hogy sok munkával, fegyelemmel és koncentrációval hova tud eljutni egy csapat. Hál’ Isten nyerő típusú játékosaim vannak, akik nem keresnek kifogásokat, hallgatnak rám. Folyamatosan bizonyítják, hogy fel tudnak nőni az általam kitűzött célhoz.

– Ha jól sejtem, már nem is hátra, hanem előrefelé tekintenek.
– Abszolút jól látja. A BME elleni meccs után mondtam el a fiúknak, hogy a kitűzött célt valószínűleg már teljesítettük, ezért újat kell felállítani. Kijelentettem, hogy meg kell támadnunk a dobogót, s ott is szeretnénk végezni.

– A tabellára pillantva ez nem is tűnik irreális célnak.
– Abszolút nem, hiszen előttünk van még a teljes rájátszás, de azért könnyűnek sem látszik. A legfontosabb, hogy tudjuk a helyünket, s ezután is ugyanolyan szerények és alázatosak maradjunk, mint eddig. Úgy gondolom azonban, hogy célok nélkül a sportolónak nem élet az élet. Mindig kellenek új feladatok ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni. Ha megelégednénk azzal, amit elértünk, csak lefelé jutnánk.

– Hogyan fogadta a szakma, a sportág országos közvéleménye a sikerek hírét?
– Szerencsére nagyon pozitívak a szakmától kapott visszajelzéseim, folyamatosan gratulálnak nekem. Vannak, akik a hihetetlen kategóriába sorolják a sikereinket, s van, aki már sikeredzőként emleget. Ezeken persze csak jókat szoktam mosolyogni. 

– Szépen lassan olyan „barlanggá” vált a Március 15. utcai csarnok, ahol a riválisoknak egyáltalán nem könnyű pontot szerezni.
– Ez volt a célunk, hogy ne legyintsenek az ellenfelek, amikor ideérkeznek, hanem „félve” jöjjenek, tudván, hogy itt nem mehetnek biztosra. Ezt elértük, s szeretnénk tartani is.

– Hétfőn a második helyen álló Berettyóújfalu érkezik.
– Egy nagyon jól felépített klubot látunk vendégül. A játékosaik nagyon régóta együtt szerepelnek, minden gondolatát ismerik egymásnak. Nem mellesleg a válogatott magját is ők alkotják. Nagyon nehéz feladat vár ránk. Az esélytelenek nyugalmával játszhatunk, de ez nem jelenti azt, hogy félve, feltartott kézzel lépnénk pályára. Sőt, szeretnénk meglepetést okozni. Azt nem tudom, hogy ez sikerül-e, de úgy készülünk, hogy akkor is tükörbe tudjuk nézni, ha erre nem kerül sor. Azt szeretném, hogy nagyon megszenvedjen velünk a Berettyó.

Tatai József „ipari” mennyiségben termeli gólokat. Lát arra esélyt, hogy a támadó be-, a korábbi huszonhétszeres válogatott Reveland Zoltán pedig visszakerüljön a nemzeti csapatba?
– Zoli képességei egyértelműen válogatott szintűek. Jelenleg viszont a térdével bajlódik, amit valószínűleg meg kell majd műteni. Ha a beavatkozás jól sikerül, s tudja tartani a formáját, akkor csak a kapitányon fog múlni, hogy szeretne-e a csapatába egy jó, megbízható kapust.
Joci szenzációs játékos, igazi vezéregyéniség, aki – jó értelemben – bolond a pályán. Utál veszíteni, „megdöglik” a pályán. Hatalmas segítség a Veszprémnek az az akarat és fegyelmezettség, amit ő a pályára teszt. Azonban ne feledjük, hogy egy folyamatban van, s neki is sok mindenben kell még fejlődni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogyha továbbra is ezt a teljesítményt nyújtja, akkor fel fognak rá figyelni. S eljön az a pillanat, amikor magára húzhatja a címeres mezt.


A tabella élmezőnye
1. Rába ETO 14 meccs/40 pont (88:25), 2. Berettyóújfalu 15/39 (85:35), 3. Aramis 15/31 (60:33), 4. Veszprém 16/28 (88:64), 5. Dunakeszi 14/24 (66:50). 6. Szeged 16/22 (66:79).


Futsal NB I, 18. forduló:
Február 3. (hétfő) 18:30
1. Futsal Club Veszprém–MVFC-Berettyóújfalu
Március 15. utcai sportcsarnok


Ajánló: Tovább a megkezdett úton – Madarász János blogja