A BL-negyeddöntő első felvonása megmutatta, hogy jól felkészültünk a Párizsból, hiszen azokat a dolgokat, amiket az elemzés során elterveztünk, támadásban és védekezésben is meg tudtuk valósítani. Igaz, az első félidő végén volt egy tíz-tizenkét perces periódus, amikor akadozott a gépezet, s az történt, amit kifejezetten szerettünk volna elkerülni: eladtuk a labdákat, amiből gyors lerohanások után gólokat kaptunk. Azt gondolom, hogy számunkra ez volt ez egyetlen negatívum a mérkőzésen. A második félidőben aztán meg tudtuk gátolni, hogy a PSG a legnagyobb fegyverével élhessen. Vissza tudtuk szorítani a világklasszis Mikkel Hansen és Daniel Narcisse lövéseit, akik így nem tudtak annyi gólt lőni, mint szoktak.
Úgy tűnt, hogy a párizsiak, mint csapat, nincsenek megfelelően összerakva, de világklasszisok sora játszik náluk, akik az egyéni teljesítményükkel is képesek bármikor eldönteni egy mérkőzést. Mi azonban nagyon szervezetten és okosan kézilabdáztunk, így meg tudtuk akadályozni ezt. Kézben tartottuk a meccset, a végén pedig a szerencse is mellénk állt, s így nem döntetlen lett a vége, hanem kettővel nyertünk.
Ami a kiállításomat illeti, fegyelmezetlenséget követtem el. A feszültség levezetésként akkor szoktam megrúgni a felső lécet, amikor gólt lövünk, s nem akkor, amikor befújnak ellenünk egy hetest. Így a játékvezető azt is gondolhatta, hogy ellene irányult a mozdulatom, s méregből rúgtam meg a kapufát. Ha ezt nézem, talán jogos a kisbüntetés, de – még egy ennyi idősen is – tanultam a szituációból, s legközelebb megpróbálom türtőztetni magam, még ha azt nehéz is megtenni egy ilyen meccs hevében.
A fentiek ellenére semmi okunk az elbizakodottságra. Ellenfelünknek rengeteg világklasszisa van, s egy-egy mérkőzésen bármelyiknek elsülhet a keze, akár tíz méterről is. Nagyon nehéz mérkőzésre számítok. A Celje elleni párharcot tudom említeni, akiket idegenben legyőztük, s mindenki azt gondolta, hogy itthon könnyedén múljuk felül őket. Aztán nagyon nehezen, némi szerencsével tudtunk csak nyerni. Nagyon fontos, hogy megfelelően kezeljük a jelenlegi helyzetet, s nem szabad fejben előre lejátszani a mérkőzést. Ellenben hatvan percen keresztül ugyanúgy kell koncentrálni, mint ahogyan azt Párizsban tettük, vagy a kupadöntőben a Szeged ellen. Ha a fantasztikus közönségünk előtt tovább csökkentjük a hibáink számát, s még kevesebb labdát adunk el, beteljesülhet a szurkolók, a klubvezetés, s mindannyiunk nagy álma…
Edzőnk, Carlos is folyamatos sulykolja belénk, hogy nagy lehetőség előtt állunk, de még nincs lefutva a párharc, amivel természeten mi, játékosok is pontosan tisztában vagyunk. A hangulat egyébként kiváló a csapat körül, mindenki nagy izgalommal várja, hogy a játékvezető a sípjába fújjon.
Fazekas Nándor
