Otthon, édes otthon

  • Madarász János
  • 2018.02.08
  • 03:35
Az 1. FC Veszprém mestere, Madarász János blogjában a Haladás elleni döntetlent, a Nyírgyulaj vendégeként elszenvedett vereséget és a Ferencváros felett aratott diadalt vette górcső alá.

Ennél jobban nem is kezdődhetett volna számunkra az 2018-as év, hiszen az első mérkőzésünket a M4 sportcsatorna jóvoltából mindenki követhette, aki szereti a futsalt. Ellenfelünk a jó erőkből álló Haladás csapata volt. Sejteni lehetett, hogy valószínűleg nem lesz ez egy rossz mérkőzés. Ennek megfelelően elég sokan látogattak ki a csarnokunkba. Azt hiszem, egyik csapat sem okozott csalódást, mert igen lüktető összecsapást láthattak a nézők.

Jól kezdtünk, az első félidőben kétszer is sikerült mattolnunk ellenfelünket. Viszont mint tudjuk, a futsal pontosan azért szép játék, mert itt nagyon sok minden megváltozhat egy pillanat alatt. Riválisunk nem esett kétségbe, s jól reagált a hátrányára. A félidő utolsó öt percében átvette az irányítást, ami az eredményben is megmutatkozott, hiszen rövid idő alatt lefaragta hátrányát. Így kezdődhetett minden előröl. Ahogy lépkedtünk előre az időben, úgy lehetett egyre jobban érezni, hogy itt tényleg kicsi dolgok dönthetnek valamelyik gárda javára. Eredményben mi irányítottunk, hiszen mindig megtudtuk szerezni a vezetést, de nem tudtuk bevinni a „végzetes ütést” riválisunknak. Mindig tudtak válaszolni a kapott góljukra. Így végül remiztünk és 5-5-tel végeztünk.

Azt kell mondanom, hogy egy remek találkozón igazságos döntetlen született. Szerencsére nagyon pozitív kritikát kapott az ütközet. Azok is elégedetten távoztak, akik a helyszínen tekintették meg, s azok is jó véleményt formáltak, akik a tévében látták. Tehát jó propagandája volt a futsalnak a mérkőzésünk. Amikor vége lett az „öldöklésnek”, Turzó Józsi kollégámmal is megállapítottuk, hogy ez bizony nem volt rossz.

Ezután elutaztunk a Nyírgyulajhoz, hogy gyűjtögessük pontjainkat, de azért azt tudni lehetett, hogy a feladatunk nem lesz túl egyszerű. Több okból sem. Az egyik, hogy a nyírségiek vendégeként nem egyszerű nyerni, hiszen egy masszív alakulatról beszélünk. Másrészt idegenben nem vagyunk túl acélosak.

Ismertük az erősségeiket és tudtuk, hogy hol lehet őket megfogni. A csapatom játékban nem volt rossz, de sajnos akármennyire is szerettünk volna már végre kilépni a komfortzónánkból, nem sikerült. Ellenfelünk kapusa, Pallai Gabi nagyon jól védett, s amikor már ő is tehetetlen lett volna, elügyetlenkedtük a ziccereinket. Ők ezt köszönték szépen és rúgtak nekünk egyet megpattanó lövésből és két kontragólt. A helyzetünk ezzel tovább bonyolódott.

A második félidő közepén öt a négy elleni játékra váltottam. Ez hozott is egy pici áttörést, mert egyik pillanatról a másikra 4-0-ról 4-3-ra alakult az állás. Ekkor már a levegőben lógott, hogy pontot szerzünk, de sajnos hiba csúszott az egyik passzunkba, amivel vendéglátóink lezárták a mérkőzést. Tehát ismét szomorúan jöhettünk hazafelé.

Annyit azért ehhez még hozzátennék, hogy a játékosaimra nem haragudtam, mert mezőnyben jó teljesítményt nyújtottak. Ugyanakkor az is látszik, hogy hiába játszol jól, ha a kapu előtt nem tudsz jó döntést hozni, akkor nyerni sem tudsz.

Aztán jött egy új találkozó, szerencsére ismét hazai pályán. Bizakodhattunk, hogy talán a hazai légkör varázsa megmarad. Ellenfelünk a Ferencváros volt. Számukra nem túl jó előjellel indult a nap, hiszen Komáromi Péter és Kocsis Attila (masszőr) autóbalesetet szenvedett. Ahogy tudomást szereztem róla, azonnal felhívtam őket, de szerencsére megnyugtattak, hogy nem komoly a baj: kisebb sérülésekkel megúszták.

Na, ezek után a mérkőzés is elkezdődhetett. Hát Istenigazából nehéz megfogalmazni azt, ami történt. Nagyon rosszul kezdtünk, s egy villanás alatt háromgólos hátrányba kerültünk. A játékunk maga volt a katasztrófa, minden olyan hibát elkövettünk, amit már nem szabadna. Elég kilátástalan volt minden. Viszont még az első félidőben sikerült szépítenünk, ami újra hitet adott nekünk.

A második játékrészben is mentünk előre, de nem igazán lehetett érezni, hogy nagy változás történhet. A Ferencváros jól kontrollálta az eseményeket, s jött is egy újabb találat a kapunkba. Na, gondolom, ekkor a csarnokban már nem sokan hittek a győzelmünkben. Szerencsére mi voltunk a kivételek.

Ami 1-4 után történt, az valami káprázatos volt, már-már hihetetlen. A negyedik gólra azonnal válaszolni tudtak a srácok és ekkor mintha valami megváltozott volna. A jó ég tudja, mi történt. Felgyorsultak az események. A nehéz időszakokat innentől kezdve folyamatosan pozitív irányba tudtuk tolni. Fogyott az idő és fogyott a levegő is, de igyekeztünk legalább ikszre menteni a mérkőzést. A hangulat a csarnokban pedig egyre inkább növekedett. Szurkolóink is ráéreztek arra, hogy itt még történhet valami. Sikerült egyenlítenünk, s még mindig volt egy pici idő arra, hogy megszerezzük a három pontot. Azt a hármat, amit már sokan eltemettek. Láss csodát! A zöld-fehérek elkövettek egy szerintem buta szabálytalanságot a kapusunk ellen és ezzel meglett a hatodik faultjuk, ami ugye ilyenkor kisbüntetőhöz vezet. Tatai odaállt és nem hibázott. Na, ami akkor a csarnokban történt, azt nem tudom leírni úgy, hogy más is átérezze. Hangrobbanás, extázis! Ezzel sikerült három ponttal gazdagodnunk.

Viszont most következik az igazi erőpróba. Jön a Győr, amely legutóbb egy nyolcast hintet a listavezető Berettyóújfalunak. Tehát érzékelhetjük, hogy körülbelül mi várhat ránk. Ezek után pedig a listavezetőt fogadjuk. Remélem, az otthonunk varázsa még kitart egy darabig.

Továbbra is hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém.

Madarász „Madi” János

Tabellák
Futsal NB I, 'B' csoport
1. Rába ETO Győr 15
2. Swietelsky Haladás VSE 13
3. 1. FC Veszprém 6
4. Aramis SE 5
5. Bőny 1
utolsó módosítás 2018. április 16. 21:59
tovább »
Futsal NB I, 2017/18 alapszakasz
1. MVFC Berettyóújfalu 43
2. Rába ETO Győr 38
3. Swietelsky Haladás VSE 35
4. Dunaferr 35
5. Nyírgyulaj KSE 26
6. 1. FC Veszprém 24
7. Ferencvárosi TC 20
8. Aramis SE 14
9. Debreceni Egyetemi AC 12
10. Bőny 12
utolsó módosítás 2018. március 19. 21:19
tovább »