Az őszi idény legfontosabb szakasza előtt áll a veszprémi kézilabdacsapat, amely óriási lépést tehet a Bajnokok Ligája „B” jelű csoportjának megnyeréséért folytatott versenyfutásban. A mieink vasárnap a francia fővárosban csapnak össze a Paris Saint-Germainnel, hat nappal később pedig a Veszprém Arénában néz farkasszemet egymással a két – egyaránt legszűkebb világelithez tartozó – alakulat.
A felek kiválóan ismerik egymást, az előző idényben háromszor is összemérték erejüket. A mérleg nem túl hízelgő a mieinkre nézve: mindhárom alkalommal a PSG nyert, legutóbb a Bajnokok Ligája döntőjétől elütve ezzel a mieinket. A franciák bombaerős kerete nem sokat változott, s talán csak tovább erősödött a nyáron. William Accambray azonban pont a BL-ezüstérmestől tette át székhelyét a királynék városába.
William Accambray
A Telekom francia klasszisával csapata csütörtök délutáni edzését követően beszélgettünk. Főhősünk igazi sportos családba született. Édesapja, Jacques sokszoros francia bajnok kalapácsvető, aki 1972-es és 1976-os olimpiát is megjárta. Édesanyja, Isabelle szintén atletizált, ő háromszoros francia bajnoknak vallhatja magát diszkoszvetésben. Kis híján Williamből is profi atléta vált, gerelyhajításban és magasugrásban is tehetségnek tartották. – Hatéves lehettem, amikor egy jó barátom elhívott az egyik kézilabdaedzésére. Azonnal megtetszett a sportág, így tizennégy esztendős koromig egyszerre atletizáltam és kéziztem. Végül azért választottam a kézilabdát, mert jobban éreztem magam úgy, hogy csapatban játszhatok – emlékezett vissza Accambray, aki tudja, sokat köszönhet szülei sportos beállítottságának.
Esetében nem lehet kérdés, hogy jól választott-e, hiszen mindent megnyert hazája válogatottjával: Európa-bajnok (2014), háromszoros világbajnok (2011, 2015, 2017) s a londoni olimpián is sikerült felérnie a csúcsra (2012). S hogy mi a hazájában tartó sikerkorszak kulcsa? – Úgy gondolom, hogy elsősorban játékosképzésben járunk a világ előtt. Egy német fiatal nem ugyanazt a színvonalú képzést kapja, mint amit egy francia elsajátíthat. Ebből kifolyólag folyamatos a minőségi utánpótlás a válogatottnál, úgy érzem, ez áll a sikerek mögött.
Klubszinten is felfelé ívelő pályát produkált a 194 cm magas klasszis, a Montpellier-ben már egész fiatalon meghatározó szerep hárult rá, 2014-ben pedig leigazolta a világsztárokkal teletűzdelt Paris Saint-Germain. Első idénye remekül ment, negyven gólt dobott a BL-ben, ahonnan pont a Veszprém verte ki őket. Ezt követően jött a fekete leves: Zvonimir Serdarusic irányítása alatt még epizódszerephez is ritkán jutott. – Ha törésről nem is beszélnék, mindenképpen karrierem mélypontja az elmúlt két év – ismerte el Accambray, akitől azt is megtudtuk, hogy térdsérülése csak rövid ideig akadályozta, mellőzöttségének nem ez volt az oka, s személyes konfliktusa sem volt az edzőjével.
Szombaton sem Serdarusicnak, hanem önmagának és új csapattársainak szeretne bizonyítani, ha lehetőséghez jut. – Győzelmet várok magunktól, mivel az nagy lökést adhatna a csoportgyőzelemhez. Várom már a találkozót, hiszen újra láthatom a családom, s bár a pályán ellenfelek leszünk, a barátaimmal jó lesz találkozni – tette hozzá a huszonkilenc esztendős klasszis, aki ápolja a kapcsolatot korábbi csapattársaival: épp a minap gratulált Luka Karabaticnak gyermeke születéséhez.
A Párizs egyébként vereséggel hangolt a vasárnapi szuperrangadóra, Gensheimerék a Nimes otthonából távoztak pont nélkül. – Meg is lepett korábbi csapatom veresége, de valahol nem is olyan bombahír. A Nimes remek szezont produkál, s bár a PSG a nagyobb név, van néhány sérültjük – kommentálta egykori kenyéradója botlását.
A francia átlövő nem domborított még igazán nagyot Veszprém mezben, s korábban Ljubomir Vranjes vezetőedző is úgy fogalmazott, hogy idő és türelem kell ahhoz, hogy játékosa újra régi fényében tündököljön. Érzi ezt Accambray is, akiről lesüt az elszántság, mikor arról beszél, hogy a Telekomnál újra felépíti magát. Véleménye szerint hetven százalék körül lehet jelenlegi formája.
Kultúrsokk nem érte hazánkban, mindenki kedvesen fogadta. Egyedül az lepte meg, hogy mennyivel olcsóbb Magyarországon az élet – tette hozzá nevetve a légiós, aki egyedül költözött Veszprémbe. – Boldog vagyok, hogy váltottam. Nem volt egyszerű fejben összeszedni magam, de újra élvezem a kézilabdát, minden remek itt.
Természetesen a Veszprém Aréna különleges atmoszférája is szóba került. – Sosem felejtem el, amikor először itt játszottam tizennyolc évesen a Montpellier-vel. Egy kézilabdásnak a mindenkori Veszprém otthonában játszani óriási pluszt jelent. Ellenfélként is imádtam azt a légkört, amit a szurkolók teremtenek, ez természetesen csak jobb lett azzal, hogy ide igazoltam.
A játékos anyanyelvén nyilatkozott portálunknak, a tolmácsolásért külön köszönet Áldott Rebekának.
