– Remekül érzem magam Veszprémben és Budapesten is. A nagy meleg azonban nem esett túl jól, nem ehhez vagyok szokva – kezdte a beszélgetést széles mosollyal az arcán a Telekom Veszprém vezetőedzője, Ljubomir Vranjes a csütörtöki nyilvános edzést megelőzően. – Nagyon élveztem az eddig eltelt egy hónapot, ízlik a magyar konyha, barátságosak az emberek. Minden a legnagyobb rendben van. Naponta lejárok a fővárosból Veszprémbe, de ez teljesen rendben van, megszoktam már, hogy sokat utazom. A családom is itt van már velem. Egyelőre még egy hotelben élünk, s közben keressük az új otthonunkat.
Ljubomir Vranjes - Fotók: Kovács Bálint - vehirsport.hu
– Rögtön az első munkanapja emlékezetesre sikeredett, hiszen kulcsjátékosa, Aron Palmarsson percekkel az első edzés közölte, hogy nem kíván szerepelni a csapatban. Egyértelmű volt, hogy ezek után nincs visszaút az izlandi számára?
– Egy másodpercig sem haboztam, azonnal tudtam, hogy mit kell tennem. Az a fickó vagyok, aki csapatot akar építeni, s akinek megvannak ehhez a szabályai. Nem számít, hogy kiről van szó. Aki nem akar az együttessel tartani, azt nem fogom marasztalni. Semmilyen személyes problémám nincs Aronnal, aki egy nagyszerű játékos, de a csapatérdek az első.
– A keret végleges, új játékos érkezésére már nem számíthatunk?
– Nem várunk érkezőt a csapathoz, a jelenlegi kerettel vágunk neki a szezonnak. Aztán majd meglátjuk, később lesz-e szükségünk erősítésre.
– Lékai Máté és Győri Mátyás mellet van még egy alternatíva irányító poszton. Egy másik új szerzeményre, nevezetesen Ljubomir Vranjesre gondolok.
– Remélem, nem lesz szükség arra, hogy újra pályára lépjek, noha Flensburgban kis híján sor került erre. Egyébként edzésben maradtam, sőt, a tréningeken egy-egy figura bemutatásáig be is szoktam állni. Mindent megteszek a csapatomért. Ha szükségük lesz rám, az ujjamat is levágom értük és segítek.
– Úgy hírlik, nem kímélte a fiúkat Roglán.
– Remélem is, hogy kemény volt a fiúknak az edzőtábor. Az előszezonban kell ugyanis megalapozni az erőnlétet, ekkor kell felépíteni a játékosok fizikumát. A srácok keveset aludtak, ellenben rengeteget futottak és kondiztak. Mindezt óriási motivációval tették, abszolút elégedett vagyok a Szlovéniában tanúsított hozzáállásukkal.
– Mindezek tükrében érthető, hogy az alakulat kevésbé volt friss a németországi Sparkassen-kupán, ahol ezüstérmet szerzett a francia Nantes mögött.
– Való igaz, edzés nélkül érkeztünk Ehingenbe, így cseppet sem vagyok csalódott a második helyünk miatt. A korábbi évek berögződéseit láttam viszont. Ilic, Lékai és Nagy hármasa remekül működött, de amikor belenyúltam az összeállításba, kiütköztek az összeszokatlanság jelei. Nagyon fáradtak voltak a játékosok. A kapusok például arra panaszkodtak, hogy nem is érzik a lábukat. Eközben azonban számos kérdésre választ kaptam a kerettel kapcsolatban. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy a játékosaim bizonyos terhelés alatt milyen teljesítményre képesek, milyenek a fizikai, taktikai és mentális képességiek.
– Akkor most az alapozás és az erőfelmérő után következhetnek a kézilabdás tréningek?
– Pontosan. Tegnap elkezdtük a labdás edzéseket, ezzel folytatjuk a munkát. Néhány dolgon már kezdetben szeretnénk változtatni, miközben néhány jól működő elemet szeretnék megőrizni. A legfontosabb feladatunk, hogy mihamarabb megtaláljuk az egyensúlyt az új és a régi dolgok között, hogy előrébb lépjünk.
– Mikor futhat ki először a pályára az „igazi Vranjes-csapat”, amely már az ön elképzelései szerint játszik?
– Úgy vélem, hogy október végén, november elején már ezt a csapatot láthatjuk. Bízom benne, hogy zökkenőmentes lesz a csapatépítés. Meg kell ismernem a játékosaimat, s nekik is meg kell ismerniük engem. Ez időbe telik, én pedig nem vagyok varázsló.
– Veszprémben mindig hatalmas az elvárás a kézilabdacsapat szereplésével kapcsolatban. Felkészült arra a nyomásra, ami önre vár?
– Nemcsak Veszprémben, Flensburgban, Kielben és Párizsban is minden nap nyomás alatt kell teljesíteni. Ez nem újdonság számomra, ebben élek negyven éve. Különben sem érzek extra nyomást, egyszerűen csak nyerni szeretnék. S ha kell, ehhez a hátsómat is ki fogom dolgozni. A játékosok vállára nehezedő nyomásból azonban szeretnék levenni. Azt szeretném, hogy jól érezzék magukat a pályán, egy sikeresen működő csapathoz ez is szükséges. Imádom azt a miliőt, ami körülöleli a klubot. A hagyományokat, a csodálatos szurkolók s azt, hogy az egyesület ilyen hosszú ideje ott van a legjobbak között. A klub eddig is ragyogó nimbuszát szeretném még fényesebbé tenni.
– Ha már szóba kerültek az elvárások…
– A minimum elvárás a Bajnokok Ligája negyeddöntő. Ennél többet nehéz ígérni, hiszen könnyen előfordulhat, hogy például a Párizzsal találkozunk a legjobb négy közé jutásért, akkor pedig már nem lehet győzelmet ígérni. Persze győzhetünk. Ami engem illet, nem szeretek veszíteni, minden meccset meg szeretnénk nyerni. Nem vagyunk mágusok, de belső motivációnk megvan ahhoz az, hogy megnyerjük a BL-t. De vannak még más topcsapatok is, amelyek erre törekednek. A végén pedig csak egy győzhet. Mindent meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy mi legyünk azok.
