Komoly szerepet szánnak neki

  • Hoya-Pannon Egyetem Veszprém
  • 2017.07.25
  • 19:11
  • veszpremkosar.hu
Beszélgetés Kovács Somával, a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém új szerzeményével, aki előrelépésnek tartja, hogy a karrierje mifelénk íródik tovább, s akinek ellenfélként ritkán remegett meg a keze a Vetési gimnázium tornatermében

– Igazán sportszerűtlen lenne, ha ebben a kánikulai hőségben rögvest a kosárlabdáról diskurálnánk, így felvezetésként mesélj inkább arról, hogy hol és miként telik a nyarad? – kezdte a beszélgetést a veszpremkosar.hu.

– A holt idény jelentős részét a szülőföldemen, Kecskemét környékén töltöttem, ahol bármily’ furcsán hangzik, naponta két edzéssel készültem a következő szezonra – mondta az elsősorban hármas-négyes poszton bevethető huszonhat esztendős kiválóság. Az előző kiírás végén, a felsőházi play-off előtt megsérült a bokám – éppen egy Kámán Tamásék ellen vívott csata során, természetesen mindenkitől függetlenül, véletlenül –, ezért az elmúlt hetekben sok futással és kondicionáló-termi gyakorlással próbáltam magam újra tökéleteshez közeli (erő)állapotba hozni. Bár minél fittebben szeretnék Mérész Csaba vezetőedző első augusztusi foglalkozására jelentkezni, azért nyáron a magyar tenger északi- és déli-partján is megfordultam néhányszor a kedvesemmel.

– Tudod már, hogy mikor költözöl a királynék városába?

– Mivel augusztus hetedikén kezdődik az alapozás, úgy tervezem, hogy az azt közvetlenül megelőző hétvégén teszem át hozzátok a székhelyem. Egy ottani bérleményben azzal a Lakosa Ákossal lakom majd együtt, akivel gyermekkoromban már játszottam a Hírös-városban, s aki hozzám hasonlóan a klub új igazolása. Persze a legjobb az lenne, ha a barátnőmmel tölthetném az itteni szabadidőmet, ám őt a tanulmányi és munkahelyi elfoglaltságai a fővároshoz kötik. A szóban forgó ingatlant korábban Helmeczi András és az egyesülettől nemrég elköszönt Jilling László használta. A minap sikerült körbejárnom, nekem tetszik és jó környéken épült.

Kovács Soma

– Mi volt az első reakciód, miután értesültél a mieink megkereséséről?

– Örültem az érdeklődésüknek, vagyis, ha arra gondolsz, az átigazolásomat illetően nem kellett nehéz döntést hoznom. Mivel máshonnan is voltak – mondjuk úgy – ajánlataim, egyeztettem az ügynökömmel, aki rám bízta a választást. Magától értetődően nem kellett sokat „agyalnom”, lévén, a veszprémi az egyik legerősebb keret a másodosztályban, ráadásul a helyi elöljárók komoly terveket fektettek le a jövőt illetően. Nekem egyértelműen előrelépés a bakonyi megyeszékhelyen játszani. A párom, Edina sem befolyásolt abban, hogy mire jutok – talán ő sem bánkódott az elhatározásom okán, ugyanis Veszprém közelebb van Budapesthez, mint Győr.

– Ezzel szemben gyanítom, hogy a győri szakmai stáb nem gyújtott örömtüzet, mikor meghallották, hogy miben „sántikálsz”…

– Úgy érzem, izgalmas helyzet kezd körvonalazódni a kisalföldi megyeszékhelyen. Mivel az ottani tárgyalásaink elhúzódtak, hovatovább nyomban lecsaptam a veszprémi funkcionáriusok ajánlatára. Azt vizuálom, hogy nem elsősorban az én távozásom miatt, de meggyengül a tavasszal látott Rába-parti keret.

– Máshonnan is csábítottak?

– Egy-két NB I/B-s alakulattól érkezett „útmutató”, de miután befutott a veszprémi ajánlat, lezártuk a függőben lévő ügyeket, kérdéseket.

– Számodra az előző állomáshelyeid miről maradnak emlékezetesek?

– Kecskeméten nőttem fel, ott kaptam meg a sportági alapokat. Alig múltam tizenhét éves, mikor az akkori liga Keleti-csoportjában szerepelt Univer KSE-ben kilences pont- és hármas lepattanó-átlaggal rendelkeztem. Később a Kanizsa KK-hoz kerültem, majd négy idényen át az élvonalbeli Kaposvári KK-ban játszottam. Utóbbi helyen bárhogy is akartam, nem tudtam alátámasztani a képességeimet, nyúlfarknyi szereplési lehetőséget kaptam, sajnos peremember lettem.

– A 2015/2016-os pontvadászatban már a Rába-partiaknál pattogtattál, s ezen szezonban pompás produkcióval szolgáltál az alapszakaszban – ami a számok nyelvén: húszas pont-, kilences lepattanó-, kettes gólpassz-, két és feles szerzett labda-, öt kiharcolt fault- és huszonhat és feles teljesítményindex-átlagot jelentett mérkőzésenként…

– Vitathatatlan, hogy a két győri évem jól sikerült, s megbecsült tagja voltam a játékos-keretnek. Noha a legutóbbi idényben is kitettem magamért, éreztem, hogy egy új közegben ennél is többre lennék képes, a jövendőbeli csapatommal még jobb eredményt érhetnék el.

– Utánanéztem, korábban többször is kibabráltál a veszprémi együttessel…

– Érdekes, a Vetési gimnázium tornatermében tényleg ritkán muzsikáltam rosszul, a kezem nem gyakran remegett meg. Az utolsó ottani mérkőzésem még sem a jó produktivitásom miatt marad emlékezetes, mert hamar kipontozódtam – ez annak is volt betudható, hogy a jövőbeli csapattársaim remekül felkészültek belőlem –, majd jött az említett, súlyos bokaficam. A sérülés következtében a bajnoki „túlórában” már elvétve léptem pályára, de a kisalföldi cimborák így is megszerezték a hatodik helyet.

– Az értő szemek mit mondanak: mi tekinthető a játékod erősségének, s mi az, amiben még fejlődhetsz?

– Szerintem a magasságom ellenére mozgékony vagyok, ez pedig jól „fizet” a lepattanó-szedéskor. Az utóbbi időben a triplakísérleteimet is jó hatásfokkal értékesítem. Ugyanakkor lehetnék kicsivel gyorsabb, mint ahogy a játék közbeni súlypontomat is vihetném lejjebb. A közelmúltban több kilónyi izmot „pakoltam” magamra, ezért veszítettem a robbanékonyságomból.

– Némiképp már érintetted, mit tudsz valójában a veszprémi társaságról?

– Úgy értesültem, hogy a csapat 2018. tavaszán szintén döntőbe jutna, ennek természetesen szeretnék tevékeny részese lenni. Egyelőre igazán konkrét megbeszéléseken még nem vagyunk túl Mérész-mesterrel, arról ellenben már társalogtunk, hogy Körtélyesi Gergellyel lehetek a magas posztokon, de más szerkezetben is számol velem. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy komoly szerepet szán nekem, én pedig sem neki, sem az itteni sportbarátoknak nem akarok csalódást okozni. Egyébiránt Lakosával és Helmeczivel már játszottam együtt a korosztályos válogatottban, így lesznek majd számomra régi-új arcok az első tréningen.

– A mai magyar mezőnyben kinek a játéka tetszik leginkább?

– Sosem állítottam magam elé példaképeket, viszont a szolnoki Vojvoda Dávid „műsorát” általában öröm nézni.

– Mit csinálsz, ha a kezedben éppen nem kosárlabdát fogsz?

– Amikor csak tehetem, a barátnőmmel vagyok, aki több mint négy és fél éve van mellettem. A kapcsolatunk érdekében már sok áldozatot hoztunk, a képzeletbeli sor elejére a sok utazgatást tenném. Immár ő is tudja, hogy a hazai fellépéseinket péntek délután-este vívjuk, tehát, mikor az ideje engedi, jön és szurkol nekem és a gárdának.

– Mit ígérsz a veszprémi szurkolóknak?

– A képességeimhez mérten a lehető legtöbbet szeretném adni a HOYA-mezben. Hiszem, hogy a terveknek megfelelően újra finalisták leszünk, én pedig jó és eredményes játékkal mutatkozhatok be a helyi drukkereknek.