Kónya Ádám történelmi tettet hajtott végre

  • egyéb
  • 2017.01.05
  • 05:30
A Veszprémi Sí Egylet versenyzője nemrégiben kiharcolta a részvételt a 2018-as téli olimpiai játékokra. Városunk első téli olimpikonja mesélt a Phjongcshangba vezető útról.

A mindössze huszonnégy éves sífutó már bő egy évvel az olimpiai kvalifikációs időszak vége előtt hátra dőlhet. A Slavic Cupon elért 70 pontos sífutásával – amely a bravúros, tizenkettedik helyezéseshez volt elegendő – ugyanis 100 pont alá vitte nemzetközi pontátlagát, s ezzel részvételi jogot nyert a 2018-as dél-koreai téli olimpiára.

Kónya Ádám tizenöt évesen, a Vetési Albert Gimnázium cserediákjaként került egy osztrák sportiskolába, ahol aztán ott ragadt, hogy kilenc esztendővel később Veszprém első téli olimpikonja váljék belőle. Ádámot arra kértük, elevenítse fel a sportok csúcseseményéig vezető utat.

– Mindig is az állóképességi sportok vonzottak: a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Clubban futottam, a Veszprémi Úszó Klubnál pedig úszóként versenyeztem gyerekként. Az ausztriai sportiskola előtt szinte semmit nem tudtam a sífutásról. Aztán kipróbáltam, és beleszerettem a sportág sajátos világába, valamint abba a lenyűgöző környezetbe, ahol űzzük azt – tekintett vissza a kezdetekre a kiválóság.

Szenvedni és bírni a gyűrődést – ezt tanította neki a sífutás, amely szó szerint szembemegy a közkedvelt lesikló számokkal, hiszen a sífutópályák hegynek felfelé vezető és sík szakaszokkal is tarkítottak. Háromféle távon rendeznek versenyeket: a sprintszámok 1,4–1,8 km hosszúak, középtávon 10 és 15 km közötti utat tesznek meg, míg a sífutás maratoni távja 30 és 50 km közé esik a terepviszonyok függvényében.

– Amikor lesiklókkal beszélek, sosem értik, miért jó, hogy fölfele futok a hegyre, hiszen felvihetne a kényelmes lift, lefelé pedig élvezhetném a sebességet. Pedig a rendkívül megterhelő sífutás is élvezhető, csak a megfelelő mozgástechnikát kell elsajátítani. Az is a sífutás mellett szól, hogy előttünk minden zegzug nyitva áll, míg a lefelé haladók csak a kijelölt pályán haladhatnak – magyarázta.

Kónya Ádám az elsők között szerzett kvótát a dél-koreai olimpiára. Mint mondta, már a remekül sikerült szlovákiai versenyt megelőzően is bízott a sikerben, a célba érve pedig szinte biztosra vette, hogy a magyar csapat tagjaként ott lehet a világ legjobbjait felvonultató, egy év múlva esedékes viadalon. – Amikor megtudtam, hogy összejött a kvóta, az volt az első dolgom, hogy felhívjam edzőmet, Szabó Lászlót, s elújságoljam neki a jó hírt – tette hozzá.

A Veszprémi Sí Egylet versenyzője többnyire Ausztriában készül, de az ünnepek alatt Eplényben is tréningezett. S ha ideje engedi, a száraz edzéseit is itthon végzi. – Úszással, konditermi tréningekkel készülök, s egy speciális síroller segítségével jobb minőségi aszfalton is tudok gyakorolni.

Kérdésünkre elárulta, magyar versenyzőként nem egyszerű felvennie a versenyt az alpesi országok sífutóival. – A szabadstílusú sífutás részben technikai sport, ahol a jobb felszerelés akár egyperces előnyt is jelenthet. Ennek nyilván financiális okai is vannak, de a céljaim között szerepel, hogy megélhessek abból a sportból, amit szeretek. Remélhetőleg az ötkarikás játékokra való kijutással ezen a téren is javul a helyzetem – bizakodott.

Ádám szerint Phjongcshangban a reális célkitűzés a 15 km-es távon a mezőny második harmadába való kerülés lehetne. Az előttünk álló szezonban arra készül, hogy minél jobb eredményt érhessen el élete eseményén, s az is előfordulhat, hogy második számként a maratoni távon is rajthoz áll majd.