Amit megtehettünk, megtettük
A Győr ellen mindent megtettünk annak érdekében, hogy szurkolóink lássák, hogyha nem is sikerül megnyernünk a mérkőzést, de elmondhassák, hogy a csapatuk mindent megtett a győzelem érdekében. Semmiképpen sem lehetetlen legyőzni az ETO-t, de nagyon nehéz. Tele vannak jó játékossal, akik tudják, hogyan kell megnyerni egy nehéz találkozót. Viszont az mindenképpen megsüvegelendő, hogy most már ők is úgy érkeznek Veszprémbe, hogy tudják, ha itt nyerni akarnak, a legjobb játékukat kell hozniuk. Mondtam is a játékosaimnak a mérkőzés előtt, hogy ha nem is sikerül nyerniük, akkor se legyenek elkeseredve, mert az ellenfél tiszteletét már kiharcolták maguknak. S ha netán kidomborodik a végén a rivális nagyobb tudása, akkor sincsen semmi probléma.
Ami még örömteli volt, hogy az M4 sportcsatorna leadta a mérkőzést, s mindenki láthatta, hogy oroszlánként küzdöttünk a remélt sikerért. Nagyon nagy iramot diktált mindkét alakulat. Kimondottan lüktető, magas színvonalú meccset láthattak a szurkolók. Viszonylag hamar hátrányba kerültünk, de ez picit sem szegte kedvünket. Úgy voltunk vele, hogy oké, vezetnek, de mi akkor sem adjuk könnyen magunkat. Játékosaim óriási becsvággyal küzdöttek, ami meg is hozta az egyenlítő gólunkat. Történt ugyanis, hogy Tar két védő között tisztára játszotta magát, Bognár remekül lépet be az üres területre, amit Tar észrevett, remek ütemű passzából Bognár a hosszú kapufához érkezve továbbította a labdát ellenfelünk kapujába. Volt is nagy öröm a csarnokban. Az iram szemernyit sem csökkent. Az alakulatok gyűrték egymást rendesen.
Ami egy futsalmérkőzésben benne lehet, az benne is volt. Amikor ellenfelünk kialakított egy helyzetet, rögtön volt rá válaszunk. Sajnos rendre el is hibáztuk azokat, amiket ellenfelünk is elhibázott. Sajnos a félidő vége felé Püspök eladott labdája miatt ismét ziccerbe kerültek a kisalföldiek, majd a hibáját javítani akaró Püspök kezére pattant a labda, ami büntetőt és kiállítást vont maga után. Hangsúlyozom: mindkét ítélet jogos volt. Dróth állt a labda mögé, Sárdi érezte, merre kell elindulni, hogy hárítani tudja a büntetőt. Pechjére sajnos a kivédett büntető éppen Dróth elé pattant vissza, amit már nem hibázott el. Nem sokra rá ismét gólt szerzett a Győr. A védekezésünkbe hiba csúszott, nem vettük fel az embert, s ezt Lódi észrevette és egy pontos íveléssel Harnisch elé tálalt, aki köszönte szépen, s be is rúgta a ziccert. Ezzel már kettő volt a különbség ellenfelünk javára. De, hogy ne legyenek biztosak a győriek a dolgukban, Tar egy szép támadás végén a kipattanó labdát félfordulatból bevágta Matkovics kapujába. Ezzel ismét pislákolt a bravúr fénye felettünk. Aki ezt a mérkőzést választotta kikapcsolódásnak, meggyőződésem, hogy nem bánta meg.
Bár egygólos hátránnyal mentünk pihenőre, nem voltunk elkeseredve. Amit ígértünk szurkolóinknak, az betartottuk. Bátrak voltunk és jól játszottunk. A második félidő is nagyon pörgős volt, de talán kevesebb ziccer volt a kapuk előtt. Mindkét gárda próbált ellenfele felé nőni. Labdabirtoklásban a Győr jobb volt nálunk. Igyekeztek felőrölni bennünket, de mi sehogy sem akartunk lankadni. Amikor is egy nagyon szerencsétlen szituáció után kapusunk is a kiállítás sorsára jutott, az emberelőnyös játékukat hamar gólra váltották a vendégek. Mi még ekkor sem veszítettük el a hitünket, mentünk rendületlenül előre. Nem sokkal a vége előtt ez meg is hozta a gyümölcsét: Boromisza Gabi ismét faragott a hátrányból. Nagyon jó volt a pad mellett állnom, mert elképesztően melóztak a játékosok a pályán. Tudták, hogy piszok nehéz feladat előtt állnak, de mindvégig hittek benne, hogy sikerülhet. Sajnos azonban nem sikerült. A legvégén az ellenfél még kétszer mattolt minket, amivel 6-3-as vereséget szenvedtünk. Ettől függetlenül elképesztő büszke voltam a játékosaim teljesítményére. Bele adtak apait-anyait, amit közönségünk és értékelt. Vereségünk ellenére megtapsolták a fiúkat, ami mindent elmond a teljesítményünkről. A Győrnek pedig ezúton is gratulálok a győzelméhez!
Hitchcock sem rendezte volna jobban
A Győr elleni rangadó után ismét egy nehéz feladat várt ránk. Ahhoz a Nyírgyulajhoz látogattunk, amely mindössze egy ponttal volt lemaradva tőlünk a táblázaton. Úgy is készültünk egész héten, hogy a mérkőzésen nem a jó játék a lényeg, hanem a győzelem. Akárhogyan is, de el kell hoznunk a három pontot onnan. Na, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen körülmények között fog megtörténni…
Ahogy elkezdődött az összecsapás, látni lehetett, hogy ellenfelünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a táblázaton helyet cseréljünk. Elképesztő akarattal vetették magukat a csatába. Itt is nagy volt az iram, a színvonal azonban inkább a közepest ütötte meg. Mindkét fél rengeteg hibával játszott, ami a helyzetek számában is megmutatkozott. Egyik kapus sem unatkozott, s mindketten jól is tették a dolgukat. A játékrész legvégén Vas Ádi egy csel után lövésre vállalkozott, ami megpattant egy védő lábán és az a kapuban landolt. Ezzel a találattal mi mehettünk nyugodtabban az öltözőbe. Ott felhívtam egy-két játékosom figyelmét arra, hogy javítani kell a passzjátékukat, mert rengeteg labdát elszórnak, ami nem könnyíti meg a dolgunkat.
A második felvonás elején talán eldönthettük volna a három pont sorsát, de a kapu előtt rendre rosszul döntöttünk. Nagyon kiélezett volt a küzdelem, mindkét gárdán látszott, hogy nagyon fontos három pontért harcol. Beléptünk a 34. percbe, ami pedig ezek után történt, azt nehéz lesz itt visszaadni. Tehát a 34. minutumban ellenfelünknek sikerült egyenlítenie. A 35. percben már ott volt az előny, ami elég nyugtalanná tett minket. Hogy még rosszabb legyen a kedvünk, a 37. percben már kettő volt a különbség. Nem volt más választásom, tizenkilencre kellett lapot húznom: az ilyenkor megszokott öt a négy elleni játékra álltunk át. Egész jól játszottuk meg ezt a szituációt, hiszen gyakran kerültünk helyzetbe, de nem nagyon tudtuk áttuszkolni a labdát a gólvonalon. Egyszer pedig nem is tudom, mi mentett meg minket a negyedik kapott góltól, hiszen egy rossz passz után Lovashoz került a labda, amit el is lőtt az üres kapura, de szerencsénkre a kapufát találta el.
Na, ezután felgyorsultak az események. A 38. percben sikerült egyre feljönnünk, kettővel később pedig sikerült az egyenlítés. Ekkor talán a csarnokban – rajtunk kívül – mindenki elkönyvelte a senkinek sem jó ikszet, amikor aztán ellenfelünktől labdát szereztünk és a kontránkat nagyon pontosan fejeztük be hat másodperccel a vége előtt. Na, ez volt az a pillanat, amikor nemigen tudom, mi történt körülöttem. Csak annyira emlékszem, hogy ahányan voltunk, annyi felé szaladtunk. Én a saját kapunk hosszú kapufájánál landoltam becsúszva. A játékvezetők ettől a helyzettől nem is tudták mit csináljanak, mert ők sem tudtak volna ezerfelé szakadni. Nagy nehezen az utolsó hat másodperc is eltelt. Ekkor elképesztően megkönnyebbültem, mert bár nem játszottunk jól, de a szívünk a helyén volt. Nem is nagyon szoktunk ünnepelni meccs után, de most azért adtunk az örömnek. Ezzel a győzelemmel egy hosszú pihenő vette kezdetét, mert válogatottunk az Eb-n fog szerepelni.
Nehéz küldetés
Mint tudjátok, válogatottunknak sikerült kijutnia a belgrádi Európa-bajnokságra, ahol a spanyolokkal és az ukránokkal került egy csoportba. Sokan kérdezik tőlem, hogy mire lehetünk képesek ilyen csapatok ellen. Hát maradjunk annyiban, hogy egyik párharcnál sem mellettünk szól a papírforma. A spanyolok más szintet képviselnek, mint mi. Ami talán mellettünk szólhat az az, hogy a hispánok az ilyen tornák kezdetekor nem szoktak száz százalékon pörögni. Az elején mindig annyit adnak ki magukból, amennyi éppen szükséges. Tehát én itt nem várom azt, hogy kivégeznek bennünket, de magabiztosan meg fogják nyerni a mérkőzést.
Utána az ukránokkal csapunk össze, akik szintén nem gyengék, de semmiképpen sem a spanyolokkal vannak egy szinten. Bár, ha jó napot fognak ki, bárkire veszélyesek tudnak lenni. Ám ha tovább szeretnék menni, nincs más választásunk, le kell győznünk őket. Ha nem a szívem szerint akarok tippelni, akkor azt mondom, hogy egy jó mérkőzésen nagy kínok útján egy-kétgólos vereséget fogunk szenvedni. Ha szívem szerint adom a tippem, akkor ugyanezt mondom, csak éppen fordított előjelekkel. Remélem, hogy a szívem tippel jobban. :-)
Játékosunknak, Németh Péternek pedig innen is azt kívánom, hogy váljanak valóra az álmai. Játsszon jól, s ne sérüljön meg! Természetesen az egész válogatottnak a legjobbakat kívánom!
Hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém!
Madarász „Madi” János
